[fic34] Nari számára || Karácsonyi hajnal

Hyuk POV:

Hazafelé tartunk az esti koncertről. Nem sok van hátra és karácsony, ki kéne valamit találnom Hongbin-nak. Már egy pár éve egy párt alkotunk, amit persze se a cég, se a fiúk nem tudnak. Nem éreztük még úgy, hogy el kellene nekik mondanunk, félünk a reakciójuktól és attól, hogy megtiltanák, és azt nagyon nem szeretnénk, hisz rohadtul szeretjük egymást vagy is én rohadtul szeretem őt.

- Hongbin~! Alszol ma velem? - Most ez komoly Ken? A halálodat akarod haver vagy mi? Ő mindig velem alszik, nem fogom engedni, hogy mással aludjon, szükségem van rá, hogy jól tudjak aludni.

- Hát..~ - Tekintete rám téved, gondolom a reakciómat várja.

- Jaj nee, aludj inkább velem! - Szólal meg Leo is.

- Na, még mit nem! - Leo hangját az enyém váltja fel. - Hongbin velem fog aludni és kész! - Jelentem ki határozottan.

- Mert? Ki mondta? - Fordul felém Ken.

- Én mondom - Öltöm ki rá a nyelvem.

- De ez annyira nem ér!

- Ó Ken, álljál már le, ma este ő az enyém - Nevetem el magam, mire a többiek is, de azt nem tudják, hogy én ezt komolyan is mondtam, csak ő.

- Szerintem hagyjátok, hogy Hongbin hadd döntse el - Veti fel az ötletet a mi leaderünk.

- Igen Hong, válassz te. - Mosolyog Leo, barátomra.

- Mióta becézgeted te Hongbin-t? Ki adott rá engedélyt? - Húzom fel egyik szemöldököm.

- Mert nem szabad?

- Hát nem!

- Miért? Ki mondta? - Nevet fel. Húzza az idegeimet. Direkt csinálja?

- Na, fiúk! Hagyjuk Hongbin-re, komolyan!

- Oh, Ken ne is reménykedj, hogy téged fog választani - Nevetek fel cinikusan. - Szóval.. - Mindenki egy emberként szerelmem felé fordul a válaszért.

- Hát.. - Vakarja zavartan a tarkóját. – Hyukkie-vel szeretnék ma aludni - Mosolyog rám. Ki gondolta volna, hogy engem fog választani?

- Nah, mit mondtam? – Fordulok a többiek felé, miközben kihúzom magam és úgy vigyorgok, mint aki megnyerte a Lottót. Meg is nyertem, hisz ő nekem egy főnyeremény.

Az út csendben telik innentől kezdve, mikor hazaérünk, felmegyünk Honggal a szobámba és amint elhelyezkedünk kényelmesen az ágyon, ő már be is szunnyad a mellkasomon feküdve. Annyira édes.

Gondolkozz Hyuk.. mivel tudnád meglepni? Aish, a valaha volt legjobb karácsonyt akarom neki, hogy boldog legyen.

Már másfél órája ezen agyalok, mikor beugrik egy ötlet. Nem várhat holnapig!

Hiába van este 9, el kell mennem, elrendezni a dolgokat, így itt kell hagynom egy pár órára szerelmemet.

Hongbin POV:

Az éjszaka közepén felriadok, hogy valami.. vagy inkább valaki hiányzik mellőlem. Valaki rohadtul nem ölel át.

Lassan kinyitom a szemeimet és nincsen mellettem. A tekintetem az órára téved, ami hajnali egyet mutat. Hol lehet?

Amint ezt kérdezem magamban akkor lépe be az én tökéletességem.

- Ümm.. hol voltál? - Szólalok meg rekedtes hangon, hisz most keltem fel.

- Csak a mosdóban. Mi az? Ennyire hiányoztam, hogy nem bírsz nélkülem aludni? - Elmosolyodom válaszán.

- Pontosan - Tárom szét karjaimat, hogy magamhoz tudjam ölelni, mikor befekszik ismét mellém. - El ne tűnj nekem! - Szorosan magamhoz ölelem, hogy tudassam vele, hogy komolyan gondolom, amit most mondok.

Választ nem kapok, csak egy csókot a homlokomra.

Nagyon szeretem.. egyik pillanatról a másikra a gyenge pontom lett. Nem tudom, hogy történt, hogy beleestem, és azt annál inkább nem, hogy ezt ő mikor tudta meg. Ő vallott elsőnek szerelmet, utána én, és ez már több éve, a mi kis titkunk.

A gondolataimmal álomba is merülök.

Reggel arra ébredek, hogy egyedül vagyok az ágyon, sőt az egész szobában. Lassan kelek fel és a földről felszedve Hyuk pólóját magamra veszem. Imádok az ő ruháiban lenni, mindig érzem a csodálatos illatát, így olyan mintha mindig mellettem lenne.

Lefelé veszem az irányt a konyhába, mert valami isteni illat jön onnan. Mikor beérek mindenkit ott találok.

Leo süt, ha jól érzem, akkor palacsintát, Ken, N és Ravi az asztalnál beszélgetnek, Hyukkie pedig a pultnak dőlve a kávéját szürcsölgeti.

Lassan a hátához lopakodom és szorosan megölelem. Kicsit megugrik, és azonnal felém fordul, hogy láthassa, ki az a bátor, aki megmerti őt ölelni.

Mikor tekintetünk találkozik, mindketten elmosolyodunk, és erősen magához szorít. A többiek sose értették ezt a szoros kapcsolatot közöttünk, nem is érthetik, hisz nem értik milyen az, ha szerelmes az ember.

Hyuk POV:

Reggel, lerendeztem a fiúkkal, hogy hagyjanak minket kettesben este, ugyan is holnap karácsony és a tervem hogy éjfélig vele töltöm az időmet.

Tegnap este elrendeztem mindent, remélem tetszeni fog neki.

Nem kis erőfeszítésembe kerül megszervezni neki a meglepetésemet, de érte bármit. Nekem csak ő számít, hogy boldog legyen.

A délutánunk úgy telik, hogy filmeket nézünk, szokás szerint az én ölemben helyezkedik el Hongbin és néha-néha elcsattan közöttünk egy két gyors puszi, mikor a többiek bambulnak a filmen.

Később Hong-nak és N-nek el kell menniük, a menedzserünk hívatta őket, nem tudjuk miért, bár szerintem egyeztetni akarnak, ők ketten a front emberek.

Utánuk a többiek nem sokkal lelépnek, és így egyedül maradok, így volt elég időm, hogy neki kezdhessek pár dolognak..

Hongbin POV:

Mikor végzünk, N-nel elválnak útjaink, én hazafele veszem az irányt, neki pedig valami dolga van, amit nem köt az orromra.

Mikor benyitok a házba sötétség fogad.

- Fiúk?! – Oltanám fel a villanyt, de nem működik. Helyette színes égők kapcsolódnak fel az egész házban. A nappaliban a kandalló fénye ad még némi világítást és a kandalló mellett az asztalon pár színes gyertya.

- Hát ez meg? - Suttogom, mikor az asztalhoz érek. Meg van terítve és Spagetti van felszolgálva, ami nem mellesleg a kedvenc ételem.

- Tetszik? - Lép be Hyunk a helységbe.

- Ezt te csináltad?

- Én bizony. - Közelebb lép és a kezével óvatosan megsimogatja az arcomat, amitől melegség járja át az egész testem.

- A többiek? - Nézek körbe-körbe hátha elbújtak valahova.

- Elküldtem őket ne aggódj, csak ketten vagyunk. - Mosolyog rám azzal a két gyönyörű szemével. Hogy lehet ilyen édes? A kedvemért csinálta ezt? Hát én meghalok..

- De édes vagy - Hatódok meg teljesen.

- Gyere együnk - Leültet az egyik székre - Éhen halok már - Nevetve foglal előttem helyet.

- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? – Tudom, hogy tudja, de azért biztosra akarok menni.

- Persze kicsim, én is nagyon -agyon szeretlek téged. - Áthajol az asztalon és lassan, de érzékien ajkait az enyéimre helyezi. Nyelvem átcsúszik az övéjébe és édesen simogatják egymást.

Miután levegőhiány miatt elválunk neki láttunk a vacsorához.

- Te főzted? - Kérdezem teli szájjal, amin elmosolyodik.

- Ha nagyon rossz, akkor nem, de ha finom, akkor igen. - Kijelentésén csak mosolyogva szemet forgatok, inkább le se reagálom.

Mikor végzünk a vacsorával, kézen fogva a szobánkba invitált, ahol az ágy körül gyertyák fénye ragyog. Az ágyon rózsaszirmok pompáznak. Gyönyör, nem tudok megszólalni, annyira meghatódom.

- Istenem Hyukkiee~ - Ölelem magamhoz amilyen erősen csak tudom. - Köszönöm - Ajkaira tapadok és próbálom minden érzésemet belevinni, hogy érezze mennyire is szeretem.

Befekszünk az ágyba és a kedvenc sorozatomat kezdjük el nézni a My Love From The Star-t. Pár részig jutunk, de végig nevettük, izguljuk az egészet.

- Figyelj Hongbin. Szeretnék valamit mondani.. Kövess, kérlek. - Hangja kicsit megrémiszt, de ennek ellenére követem az erkélyre.

- Mondd csak szívem, hallgatlak. - Dőlök neki a korlátnak akár csak ő. Az ég gyönyörű tiszta volt.

- Már több éve boldogítjuk egymást.. - Kezd bele.

- Ez így igaz - Értek vele egyet.

- És már több éve szeretjük nagyon-nagyon egymást.. - Nem értem miért mondja ezt..

- Ez is igaz - Bólintok.

- És egy rohadt nagy döntést hoztam meg.. - Akkorát nyel, hogy én is hallom.. - Figyelj, én nagyon szeretlek, melletted akarom leélni az egész életemet, nekem csak te vagy. Én másra rá se tudnék nézni. Te vagy a mindenem, minden lélegzetvételem, az egyetlenem az egész világon, akit reménytelenül szeretek.

- Én is nagyon szeretlek szerelmem. Te vagy életem értelme, életem szerelme - Ujjainkat összekulcsolom, de ő elveszi kezét és hátrébb lép.

- Akkor.. megtisztelnél azzal.. - Elővesz egy kis dobozkát és elém térdel. - azzal hogy hozzám jössz? - A szemeim könnybe lábadnak. Most komolyan megkérte a kezem? Kisebb sokkot biztos, hogy kaptam.. Ha nem a levegőn lennénk, tuti elájulnék.

- I..igen, igen Hyukkie. - Nyakába vetem magam és ajkaira tapadok, mikor meghallok sok durranásokat. Körbe nézek és az égen tűzijátékok játszadoznak.

- Boldog Karácsonyt kicsim. - Puszil a hajamba.

- Boldog Karácsonyt vőlegényem. - Mondatomra elmosolyodik, és szorosan magához ölel.

Életem legszebb napja. Megkérik a kezem, karácsony van, a barátaimmal lehetek, a családommal lehetek és persze vele. Ennél nagyobb kincs számomra nincs.