[fic43] Patrícia számára || Rózsás karácsony

Ajándékozott: Szabó Patrícia

Angyalka (író): Park Rara
Cím: Rózsás karácsony

Páros: Baekyeol

Műfaj: AU, romantikus, humor ( ? ) fluff

Korhatár: nincs

Egyéb figyelmeztetések: egy-két káromkodás

Leírás: Chanyeol és Baekhyun négy éve élnek párkapcsolatban. Két hiperaktív dumagép. A morcos vásárlás után nagy meglepetés várja…-t. Egy olyan ajándék, ami nem igazán változtat a mindennapjaikon, de az a kis tárgy sokat jelent nekik.

- Chanyeolliee, inkább ezt választom!

- Ezt már hatodszorra mondod.

Lehet, hogy igaza van, de nehéz karácsonyfát választani karácsonykor. Szerencse, hogy volt még kint árus.

- Tényleg ezt válaszom! – néztem rá a legaranyosabban, ahogy csak tudtam.

- Ahh… Mennyi? – kérdezte, majd megnézte az árát. – 150.000₩? Baek, nincs olcsóbb?

- Yeolliee – próbáltam még aranyosabb lenni.

Látszott rajta, hogy belül küzd magával, majd arcvonásai ellágyultak.

- Jó, csak menjünk már.

Szélesen elvigyorodtam és megöleltem szerelmem. Kifizettük a fát és segítettek felrakni a kocsira. Beültünk az autóba és haza indultunk. Mikor Chanyeolra pillantottam elég morcosnak tűnt. Ennyire haragszik a fa ára miatt, vagy valami más gondja van? Ezen a héten alig mosolygott, elég fáradtnak tűnt és nem mondott el semmit, ha rákérdeztem valamire. 

Elővettem telefonom és felnéztem a közösségi oldalamra. Sehun és Luhan most rakott ki egy nagyon édes szerelmes képet. Ahogy lejjebb tekertem a kezdőlapon egyre több és több karácsonyi családi és szerelmes képet láttam, ami kissé elkeserített. Karácsony van és mi csak kussban ülünk az autóban. Mi. Ketten. Csendben. 

- Chan, mi a baj?

- Nincs baj – mondta érzelemmentes hangon.

Remélem tényleg nincs semmi baj. Így csak akkor viselkedett, amikor elhunyt a nagymamája. Már kezdek kissé aggódni, hogy mi lehet vele. 

Chanyeolnak csörögni kezdett a telefonja én pedig már nyúltam volna érte, hogy felvegyem neki, de rámszólt, hogy hagyjam és leparkolt,majd kiszállt a kocsiból telefonálni. Már kezd idegesíteni, hogy ennyire titkolózik. Rosszabbnál rosszabb gondolatok lepték el a fejem, mikor mosolyogva visszaült az ülésre. 

- Mitől lett ilyen jó kedved?

- Nem fontos.

Eldobom az agyam. Ennyire feldobta a kedvét egy telefonhívás? Lehet, hogy… van valakije?! Á, dehogy! De olyan sokat telefonál… Biztos munka! Na és a hirtelen hangulatváltozásai? 

- Chanyeol, akkor is szeretnél, ha én lennék rajtad kívül az utolsó ember a földön?

- Te vagy az egyetlen, aki-

- Hülye?

- Nem, hanem-

- Csúnya?

- Az egyetlen, aki nem tudja befogni a száját, mikor azt akarom mondani, hogy szeretlek.

- Ohh.. – bújtam sálam mögé.

Mikor megérkeztünk a panelház elé kiszálltunk és én elindultam az ajtóhoz. 

- Na-na, Baekkiee gyere segíteni!

- Aish!

Azt hittem megúszhatom a fenyőfacipelést. Nyöszörögve fordultam párom felé. Lecsatolta és lehúzta a fát a földre, majd megfogta a tetejét. 

- Hé, de az a része könnyebb – nyafogtam, majd a törzséhez sétáltam és felemeltem. 

Elég lassan értünk el a bejáratig. Miután letettük a fát a lépcső aljához, Chan a zsebében kezdett kutatni. Ugye nincs a kocsiban a lakáskulcs? Mikor fájdalmasan ránéztem hozzám dobta a kocsi kulcsot. Tettetett sértődéssel mentem vissza a kocsihoz és halásztam ki az ülések közül a kulcsot. A nagy mínuszokban kell itt nekem oda-vissza sétálgatni! Mikor megfordultam, kezemben két kulccsal, már csak a fa volt a lépcső alján. Nem érdekel, vagy ő hozza fel vagy senki! Csak elbírja egyedül az első emeletig. Kinyitottam az ajtót és reménykedtem, hogy Chan is meghallja, amit mondok. 

- Chanyeol! Lefagyott a picsám, te meg itt hagytál a kibaszott fával! Ilyen egy szép karácsony életem szerelmével?

Nem nagyon érdekelt, hogy a szomszédok is hallják, mert már megszokták tőlünk. Mikor elindultam a lépcsőn csak akkor vettem észre, hogy tele vannak a fokok vörös és fehér rózsaszirmokkal. Biztos Hunnie csinálta Lulunak. Egész nap nyalják, falják egymást. Nagyon édes ajándék, de nem akarom elrontani…, ha felhurcoljuk a fenyőt annyi a gyönyörnek. 

- Te miért nem tudsz ilyen romantikus lenni? – kérdeztem Chanyeoltól, bár nem biztos, hogy hallotta. 

Még a korlátra is rózsák voltak ragasztva. Mikor tovább mentem egy Chanyeollal közös képünk volt a korláton. 

-Ez…? 

Ezt… nekem? Mi? Mikor? Hogy? Biztos nekem? Azt sem tudom már, hogy fiú vagy lány vagyok. Elindult egy zene és mikor felismertem, hogy az All of me, akkor vettem észre, hogy már nagyban folynak könnyeim.

A sok kép és rózsa között találtam egy papírt, amire egy mondat volt írva. 

„Van 25 másodperced, hogy írj nekem. Ebből 15 hátra van és, ha az sms-ed nem ér ide 10 másodpercen belül, amiből 8 már le is telt, akkor jössz nekem egy csókkal.”

Zokogva nevettem, ezt az sms-t négy éve a kapcsolatunk elején küldte. Vicces visszagondolni arra a csodás napra. Milyen szépek az emlékek.

Mikor a szám a szöveghez érkezett Chanyeol hangja hallatszott. Az a gyönyörű, vonzó hang.

Feljebb megtaláltam a második papírt. 

„Egyetlen hely van, ahol a romantika megelőzi a szexet, az a szótár.”

Elmosolyodtam az újabb szép emlékekre. Ez akkor nagyon kínos volt, de ma már csak nevetünk rajta.

A könyvtárba kellett mennie Yeolnak nyomtatni és én is vele mentem. Unalmasabb volt, mint hittem, ezért a könyvek között kezdtem keresgélni.

„Felnőtt viccek”

Perverz mosolyra húztam ajkaim és kihúztam a könyvet a helyéről. Belelapozgattam és mikor találtam egy jót, odavittem Chanhoz és felolvastam.

- Egyetlen hely van, ahol a romantika megelőzi a szexet, az a szótár!

Kicsit túl hangosan sikerült felolvasnom a viccet, ezért minden könyvmoly minket nézett.

Taknyom -nyálam egybefolyt, közben pedig vigyorogtam. 

A következő papíron egy szemtelen mondatocska állt.

„E-Ez biztos belém fog férni?”

Haha. Ezt az első szeretkezésünkkor mondtam és ma már nem kicsit ciki. Főleg, hogy még ide is kirakja! 

- Park kibaszott Chanyeol~! 

Milyen egy jóképű marha! Aki felsétált még a lépcsőházban azok is mind láthatják, vagy már láttál is..

Feljebb egy újabb papír várt:

„ A rózsa vörös, az ibolya kék, Park Chanyeol az enyém te retardált nyomorék!” 

Nee! Komolyan?! Ezt énekeltem részegen az utcán egy buli után, amikor Yeolra rámászott egy ribanc. Legalábbis ezt mesélték, én nem emlékszem. 

Felértem a lépcsőfordulóba és csak akkor vettem észre, hogy Jongdae videóra veszi.

Gondolom az egészet. Chanyeol hangja is elhallgatott.

-Srácok~ - mondtam elhúzva a szót. Taknyom, nyálam, könnyem egybefolyik ezek meg videóznak?!

A rózsaszirmok a bejárati ajtónkig vezettek, amin egy szív volt kirakva szintén szirmokkal.

Mennyi ideig tarthatott ezt megcsinálni? Minden olyan gyönyörű! Már csak Chanyeol hiányzik. Mikor kinyitottam az ajtót elhalkult a zene. A rózsaszirmok még bent is vezettek valahova. Mikor kinyitottam a hálószobánk ajtaját, leesett az állam. Az ágyunkon egy óriási plüssmackó és egy újabb, de sokkal nagyobb rózsaszirmokból kirakott szív volt. Chanyeol az ágyon ülve gitározott azzal az édes mosolyával az arcán. Na, most fogok elájulni! 

Mikor a földre pillantottam, megállt egy pillanatra a szívem. Ez csodálatos! Atya Úr Isten!  Örömömben zokogva raktam kezeim arcom elé. Milyen ronda lehetek kívülről…

Chanyeol lerakta maga mellé a gitárt és hozzám sétált. Letérdelt elém és elővett egy kis dobozkát. Felnyitotta és elmondta a padlóra – szintén rózsaszirmokkal - kirakott kérdést. 

- Hozzám jössz? 

- Igen! – mondtam zokogva. 

Felállt és az ujjamra húzta a karikagyűrűt. 

Karjaim nyaka köré fontam, ő pedig derekam ölelte. Szememet lehunyva hajoltam ajkaira. 

Sehun, Luhan, Xiumin, Jongdae, Soo, Jongin és a baráti társaságunk többi tagja egyszerre gratuláltak. 

Mikor kerültek ezek ide?

Az ágyon feküdtünk, és a videót néztük, amit Jongdae vett fel. Elég ciki! Chan meg itt nevet rajtam..

Megfogtam a gépet és kikapcsoltam. 

- Na~! Olyan édes voltál! – csókolt meg.

Bekapcsoltuk a tévét és valami karácsonyi filmet néztünk.

- Chan, kivel telefonáltál folyton? – Sokat gondolkodtam, hogy feltegyem-e ezt a kérdést.

- Sooval. Ő segített megszervezni az eljegyzést – mosolygott. 

Ó. 

- És miért voltál olyan morcos?

- A kocsiban? – kérdezte mire bólintottam. – Sehun véletlen leverte a díszeket és betrappolt a házba sáros cipővel. 

Kuncogtam, majd a jövendőbeli férjem mellkasára fekve hallgattam szívdobogását.