[fic27] Chiemi számára || Megbocsájtottál...

Ajándékozott: Chiemi

Angyalka (író): Petrucman
Páros: Sehun&Tao

Műfaj: dráma, erotikus

Korhatár: 18+

Leírás: "-Én is szeretlek. Jut eszembe nem is adtam neked ajándékot… - motyogtam. (...)

-Nekem elég az, hogy megbocsájtottál."

Megbocsájtsam neki? De hisz amit tett az megbocsáthatatlan. Pedig mennyire hiányzik…. De nem szabad Tao!! Ezt már nem bocsáthatod meg neki.

Két hete történt. Pont hozzá indultam az irodájába, hogy vigyek neki egy kis főtt kaját, mikor rajta kaptam, hogy a legjobb barátommal Luhannal nevetgél a kedvenc kávézónkban. Még meg se lepődtem, hisz az idősebbik a párom alkalmazottja és sokszor ebédelnek együtt. Emiatt örültem meg és indultam meg a kávézó felé, de szinte egyből megtorpantam. Hogy miért? Mert drága Bambi barátom ráugrott a barátomra, aki szerelmes mosollyal az ajkain viszonozta a gesztust. Nem is kell mondani ugye, hogy egyből feléjük trappoltam. Szemeim megteltek könnyel és az ökölbe szorítottam a kezeimet. Négy éve voltunk együtt akkor és az addig (legalábbis szerintem) szilárd talajon álló kapcsolatunk egyszeriben elkezdett összeesni.

Miután oda értem hozzájuk egyből kitörtem.

- Ez mégis mit jelentsen?

- Tao te mit keresel itt?

- Ne merészelj kitérni a kérdés alól! Mit kerestek itt édes kettesben ölelkezve hm?

- Félre érted drágám. Ez ne-

- Ez nem az, aminek látszik? Na, ne nevettess!

- De komolyan!

- Tudod, mindenki ezt mondaná ilyen helyzetben.

- Tao kérlek tényleg félre érted! - szólalt meg először Luhan.

- Te meg se szólalj! Azt hittem barátok vagyunk…

- Mert azok vagyunk.

- Melyik barát csinál ilyet? Tudjátok mit? Pukkadjatok meg! - mondtam, majd a kis ételhordókat előszedtem és azoknak a tartalmát a fejükre öntöttem. - További jó étvágyat és turbékolást! Jah és a cuccaid a ház előtt lesznek - húztam ki magam és szépen otthagytam őket. Gondolkodjanak csak azon, amit csináltak.

Azóta eltelt két hét. Természetesen mind ketten kerestek telefon vagy épp az ajtómon dörömböltek, hogy engedjem be őket. Persze teljesen feleslegesen. Ez idő alatt rendesen jártam munkába és el a barátaimmal szórakozni. Persze a szórakozás kimerült abban, hogy megittam pár pohárral és, mint annak a rendje elkezdettek a szavak kiáramlani abból a kis erődből ahova befalaztam őket, majd elbőgtem magam. Ilyenkor Baekhyun barátom mindig összekapart és haza vitt. Utáltam ezt az időszakot emiatt se mentem el újból bulizni. Pedig egy visszafogott karácsonyi partira hívtak meg mivel szenteste van. Emiatt, hogy nem voltam ma sehol egész nap az ágyban döglöttem. Még fel se díszítettem a házat nem, hogy még Karácsonyfát vegyek…

Mikor az akkori sorozatom utolsó részébe kezdtem bele hirtelen zár kattanást hallottam, ami azt jelentette, hogy valaki kinyitotta az ajtómat. Ami be volt zárva két kattanásig… Mondanom sem kell, hogy összefostam magam ugye? Aztán hirtelen hallottam, hogy az illető lever valamit és emiatt ismerős hangon elkezd morgolódni. Miután felismertem hangot szemem forgatva keltem ki az ágyból és a vendég háta mögé lopakodtam.

- Mit keresel te itt? - kérdezzem felvont szemöldökkel.

- Jézusom Tao mit keresel te a hátam mögött?

- Szerintem inkább kellene, azt kérdeznem mit keresel itt, nincs igazam?

- Csak ezt akartan oda rakni a Karácsonyfád alá, de mint látom nincs. Pedig nagyon szeretted díszíteni a fát amikor…

- Amikor együtt voltunk?

- Még nem mondtuk ki a végszót!

- Azt hittem elég egyértelműen a jeleim, hogy részemről vége.

- De ez után meg fogod magad gondolni! - nyújtott felém egy karácsonyi szatyrot. - Nézz bele. - nyomta a kezembe mire bár húzott szájjal, de bele néztem. Egy ékszeres dobozka volt benne és két repülő jegy. Vajon hova szólhat? - Amerikába szól.

- Minek mennék Amerikába? Ráadást kivel?

- Tudod, már nagyon rég gondolkodtam ezen a lépésen csak nem volt hozzá bátorságom.

- Milyen lépésen?

- Nyisd ki az ékszeres dobozt. - mondtam én meg ott kezdtem el gyanakodni, de csak akkor is tudatosult a dolog bennem mikor letérdelt és megláttam a dobozkában lévő eljegyzési gyűrűt. - Pont akkor mondtam el Luhannak, hogy elhatároztam magam mikor megláttál minket.

- Akkor emiatt ugrott a nyakadba… - suttogtam erőtlenül.

- Igen. Már csak a te válaszodra várok. Hozzám jössz?

- Persze!-ugrottam a nyakába, ami miatt a földre borultunk.

- Hát sose gondoltam, hogy így fogsz reagálni. - nevette el magát.

- Na de nem akarod az ujjamra húzni? - kérdeztem izgatottan, majd beleültem az ölébe és a kezébe nyomtam a gyűrűt.

- Dehogy nem! - ült fel, majd kivette a dobozból a gyűrűt és a felé nyújtott ujjamra ráhúzta a gyűrűt.

- Imádlak! Bocsánat, hogy nem bíztam benned.

- Semmi baj! Lényeg, hogy most itt vagyunk… - mondta majd szenvedélyesen megcsókolt. Kezeit a derekamra rakta, míg én a sajátjaimat a nyaka köré fontam. Imádtam, ahogy csókolt. Egyszerűen felülmúlhatatlan volt a technikája. Ahogy nyelvével végig nyalintott az alsó ajkamon, mindig fel kellett sóhajtanom emiatt önkéntelenül is mindig beengedtem a számba. Most sem volt kivétel. Ahogy megéreztem nyelvét ajkamon kinyitottam neki a számat. Annyira belemélyedtem a csókba, hogy észre se vettem, de ösztönösen mozdítottam meg a csípőm, ami miatt merev ágyékaink összedörzsölődtek. – Valaki, de kis mohó lett… - suttogta ajkaimra miután elvált, de hajolt is vissza hozzám. Ám most nem az ajkaimat célozta, hanem a nyakamat, ami miatt kéjesen felsóhajtottam

- Hm… két hét kihagyás után szerinted? - motyogtam miközben a fejemet elkezdtem úgy forgatni, hogy jobban oda tudjon férni. Hirtelen a combom alá nyúlt és fogalmam sincs, de valahogyan felállt. - Jézus! Le fogsz ejteni! - mondtam ijedten mire csak elmosolyodott majd az ajkaim után kapott. Ezek után elindult (feltehetően) a hálószoba fele majd ledobott rá és fölém támaszkodott.

- Szerinted nekem milyen lehetett? Mióta meg ismertelek sose volt elég a jobb kezem… Felülmúlhatatlan vagy. - kacsintott rám mire olyan lehettem, mint a paradicsom.

- Perverz…

- Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű…

- Nem vagyok bagoly és max dél felé vagyok nagy… - kuncogott, majd a nyakamhoz hajolt azzal a céllal, hogy újra kezelésbe vegye az érzékeny pontom. Én meg csak a hasfalát simogattam bőszen mivel csak ezt tudtam csinálni az élvezkedésen kívül. - Látom valaki kedveli, hogy kényeztetik… - hajolt el a nyakamtól és helyette a pólómat kezdte feltűrni majd a csupasz bőrt kezdte becézgetni.

- Nem is tudod...hm...mennyire - motyogtam magamon kívül.

- Azért valamennyire eltudom képzelni.-mondta majd számba nyomta három ujját amit nagy bőszen kezdtem el nyalogatni. Miután elég nedvesnek ítélte ujjaim kihúzta a számból majd egyszerre két ujját nyomta fel bennem. Persze kissé kellemetlen volt, de nem volt vészes. Ne nézzetek perverznek. De….Bár sok párnál az évek alatt csökken a testi kontaktus nálunk pont fordítva… Na igen. Szóval a harmadik ujjára se reagáltam sokkal rosszabbul. - Jól vagy kicsim?

-Persze! - mosolyogtam rá, majd a csípőmmel jeleztem, hogy lassan haladhatna is egy picit gyorsabban.

- Milyen türelmetlen vagy. De legyen, ahogy te akarod… - mosolyodott el sejtelmesen, majd kihúzta ujjait. Természetesen azt az ürességet, amit éreztem egyből kitöltötte hatalmas méretével. Egyből elmerült bennem mire egy hangosat nyögtem az élvezettől. Egy pillanatig megállt, majd szép lassan elkezdett mozogni. - Olyan jó meleg és szűk vagy belül… - motyogta majd hittelen eszelős tempóra váltott miközben ismételten nyakamra hajolt, míg az ujjait a tagom köré fűzte. A hármas ingertől konkrétan, úgy nyögdécseltem, hogy még egy pornó sztár is megirigyelte volna

- S-sehun…

- Tudom picim… én is. - nyögdécselte, majd nem sokára el is ment bennem mire én is követtem őt az élvezetek kapuján. - Szeretlek Tao... Boldog karácsonyt. - suttogta majd a számra nyomott egy puszit és eldőlt mellém mire én mellkasára hajtottam a fejem

- Én is szeretlek. Jut eszembe nem is adtam neked ajándékot… - motyogtam majd kockái körvonalát kezdtem el simogatni.

- Nekem elég az, hogy megbocsájtottál.