[fic24] Phae Blond számára || A-Nagybetűs-Dolog

   Ajándékozott: Phae Blond
   Angyalka (író): K. A.
   Cím: A-Nagybetűs-Dolog
   Páros és/vagy fő(bb) karakterek: Jung Joonyoung és Bomi
   Műfaj: fluff, romantikus
   Korhatár: +16
   Egyéb figyelmeztetések: trágár kifejezések használata, vallás kiparodizálása
   Leírás/ajánló/előszó:  történet egy törzsgyökeres káromkodó keresztényről és a seggfej Jungjunról.



   -Nézd – mondtam akkor, a lehető legnyugodtabb arckifejezésemmel rátekintve – te is tudod, hogy nagyon kívánlak.

   Emlékszem, nem ez volt az első eset, amikor ezt mondtam neki.

   Az embereknek általában két esetük szokott lenni. Az elsőn meglepődnek, mert váratlan, a másodikon már beletörődnek a tudatba, a kérdés mivoltjába, és: vagy pozitív, vagy negatív válasszal méltatnak. Pozitív: mint beleegyezés A-Nagybetűs-Dologba; negatív: mint menekülés A-Nagy-Betűs-Dologtól. (A-Nagybetűs-Dolog most nem csak szexre értendő!) Azonban, aki rosszul gondolkodik, az nem engedi, hogy az első esetet ízlelje, és ott hagyja, hogy a másiknak hányingere legyen az első esettől. Ilyenkor általában sajnos nincs lehetőség, hogy kiderüljön, a reakció pozitív, vagy negatív. A két A-Nagybetűs-Dolog között akár évek is telhetnek el, de – nos, ez nem minden esetben van így. A-Nagybetűs-Dolog szabályai közé tartozik: ezeket az eseteket sosem években számoljuk, sosem összesen számoljuk. A-Nagybetűs-Dolog sosem egy esetből áll, hanem kettőből. Ezek A-Nagybetűs-Dolgok mindig két ember között zajlanak, és két ember között számítjuk.

   Nos, egy igen jó barátommal elég sok A-Nagybetűs-Dolog gyűlt össze, a barátságunk kilencedik évében: tizenkettőt számoltam össze – avagy huszonnégy esetet, egészen addig, ameddig nem kaptam egy negatív visszautalást (avagy: menekülés A-Nagybetűs-Dologtól). Azóta nem igen vagyunk jóba.

   Nos, Bomival ez volt az első ilyen dolog. Tegnap jött el az első nagy dolog másik fele, és az az igazság, hogy riadtan vártam tőle a negatív, vagy pozitív visszacsatolást.

   Bomival A-Nagybetűs-Dolog első fele előtt ismerkedtem meg, egy balszerencse következtében. (De mint tudjuk, a balszerencse lehet csoda is, a csodák meg: meg tudják menteni az embert.) Nos, tehát, a következtetést levonva: Bomi csoda volt számomra a kezdetektől. Egy étteremben történt az az eset, mikor a barátaimmal akartunk vacsorázni, de valami „technikai hiba” folytán már rég le volt foglalva az asztal, más nevére. Erre dühödten bevágtattam az étterembe, és azt láttam, ahogyan egy férfi feláll Bomi előtt, és ott hagy boldog-Bomi helyett egy síró-Bomit. Nos, azt hiszem ennyi elég is volt ahhoz, hogy egy kicsit beleszerelmesedjek. (Hozzáteszem, a beleszerelmesedések nem egyenlőek a szerelemmel) Tehát, szavak nélkül leültem elé, mondtam, hogy én is ezt az asztalt foglaltam, majd meglepetten nézett rám, mire én: „minden balszerencse egy csodát rejt” – igen, valami ilyesmit mondhattam neki; erre ő elmesélte, hogy a barátja szakított vele, mert keresztény. (Friss hírek: az ex ateista.) Nem akartam azt mondani, hogy engem megkereszteltek, keresztény vagyok, de nem hiszek a feltámadt Jézuskában, mert a halálból még ugyebár senki nem jött vissza. És akkor azt hittem még inkább beleszerelmesedtem a mondatokba összeálló szavaiba, különösképpen imádom azt a történetét, mikor… ez ostobaság, mert minden történetet szeretek tőle.

   A-Nagybetűs-Dolog előtt még ott voltak a kávézások, a kisebb ajándékozások, azok a misék, amiken muszáj volt ott lennem (és nem, nem miatta, hanem az anyós-jelölt miatt), holott később megtudta, nem is vagyok igazi keresztény. Nos, az az igazság, hogy erre nagyon megharagudott, mert hazugságnak vette, de annyira imádtam azt a történetét, mikor elvileg véletlenül leírta az oviban azt, hogy „seggfej” – és ki gondolta volna, hogy törzsgyökeres káromkodóból keresztény lesz? –, nos, szóval minden egyes történetét szerettem, még akkor is, ha nem akartam, hogy ennyire keresztény legyen. De ez volt az egyetlen rossz, amit láttam benne, és éppen ezért kapott tőlem egy forró csókot, mondván, gondolja azt, ez Isten ajándéka neki, és, mennyire, de mennyire sajnálom, hogy én Isten, meg Jézuska helyett inkább benne hiszek, meg a szerelmünkben. Talán, ezzel tudtam megmenteni a kapcsolatunkat.

   Szóval, A-Nagybetűs-Dolog (első fele) a megismerkedésünk napjától számítva a százötvennyolcadikon; az együtt járásunk napjától számítva a nyolcvankilencedik napon történt, mikor kijelentettem: én, mint egyáltalán nem ateista, és nem keresztény, szexelni akarok. Ekkor késő ősz volt, Bomi bakancsban, és egy eddig-soha-nem-látott kék szoknyában mutatta meg magát nekem. Nos, minden férfi ilyenkor megkíván egy nőt, nemdebár? Egyébként Bomi barna szemeihez hihetetlenül jól állnak ezek a tengerszínű ruhák. Még inkább belevesztem. (Nem, ez már nem számítható beleszerelmesedésnek, hiszen már tényleg szerettem és tiszteltem Bomi minden porcikáját.) De Bomi nem válaszolt semmi igennel, vagy nemmel, hanem csak egy igazán kétértelmű választ adott, miszerint az ateista ex azért volt vele „seggfej” (ilyen az én B-m, ha előtör belőle az óvodás, törzsgyökeres káromkodó, és félredobja a keresztény létét), mert az én B-m, nem akart vele házasság előtt lefeküdni. (Írói megjegyzés: három hete voltak együtt.) Tehát, így történt az első fele A-Nagybetűs-Dolognak, és akkor egyszer (de csak egyszer!) végigfutott az agyamban az a gondolat, miszerint, itt hagyom, mert már (csak, hogy őszinték legyünk: ) nagyon akartam szexelni. És így történt az, hogy visszagondoltam, hogy ez B-nek mennyire esne jól, és B-re megéri várni, még akkor is, ha az anyósjelölt idiótán keresztény, és Bomi is az, de ő leglább törzsgyökeres káromkodóként született.

   Tisztán emlékeztem, ugyanezt a kérdést tettem fel: „Nézd, te is tudod, hogy kívánlak”. Jelentős különbség van az ateista-ex: „dugni akarok veled” kijelentése mellett, és végül is, nem akartam azért nem akartam ezt a komoly szívű, mégis történeteket mesélő, barátságos arcú és mosolyú lányt elhagyni, csak azért, mert a vallása csak a házasság utáni szexhez adott jogot.

   Szóval így történt, hogy az első A-Nagybetűs-Dolog második fele egy december huszonharmadikai napra esett. Szerettem volna azt a pozitív megerősítést, amit hallani akartam, hiszen ha negatív, akkor féltem attól, hogy örökre elveszítem. Forró teával melengette a kezét, szorosan jőve mellettem. A lakása felé vettük akkor az irányt, és én szerelemittas tekintettel meredtem arra a barna hajkoronára, amit annyira imádtam. Néha túlzottan is.

   - Nem lehetne, hogy karácsonykor valami mást akarj, például egy fehér rózsafüzért? – a maga módján kacéran vigyorgott rám, és próbált a keresztény hitre téríteni, noha tudta, hiába próbálkozik (akár még viccből is).
   - Ugyan már, B – félreértések elkerülése végett: nem úgy B, hogy Bae, vagyis mint „bébi”, hanem mint „bí”. Imádtam így szólítani. – Huszonnégy vagy, én pedig nem várhatok örökre rád. És tudod, A-Nagybetűs-Dolog…
   - A te, idióta nagybetűs dolgaid! – most már csípősen jegyezte meg ezt A-Nagybetűs-Dolgot, de úgy, hogy az ő szájából jelentéktelennek tűnt. – Nagyon szeretlek, Jungjun – mindig így hívott, mellőzve a rendes, Jung Joonyoung megnevezést –, de utálom ezt a nagybetűs mániádat. Miért csak két esetből állhat egy nagybetűs dolog? Miért nem háromból, vagy ötből?
   - Ha három, vagy öt lenne… nos, kedves B, mivel ezek negatív számok, az eset végleges kivitelezése pedig egyenlő lenne a nullával.
   - Hülye, idióta Jungjun!
   - Mit mondtál, B?

   De erre már röhögött, a poharat ledobta a földre, amiből a teát itta. Aztán elkezdett futni, de még egyszer utoljára visszavigyorgott rám és nyelvét kidugta. Én is utána futottam, ugyanúgy a poharat elhajítva, és legközelebb már csak a lakása előtt találkoztunk – mint két ajak összeforrva, fejét nekitámasztva a hideg bejárati ajtónak. És az volt az igazság, hogy hiába voltam már kereszténnyel, még egyik törzsgyökeres, káromkodó keresztény sem csókolt vissza így, mint ahogyan ő tette – nem csak kint, a hideg, téli környezetben, hanem bent a lakásban is.

   Jelenleg pillanatban december huszonnegyedike van, reggel. A „seggfej” (azért teszem idézőjelbe, mert mint tudjuk, ez nem igaz) Jungjun B-je, most a „seggfej” Jungjun nem olyan izmos, sőt, inkább vékony mellkasán fekszik: az én édes, legédesebb törzsgyökeres, keresztény káromkodóm, meztelenül, míg a sötétbarna, már-már fekete haja szétterül a felsőtestemen.

   - Ne gondolkodj a seggfej nagybetűs dolgaidon – mondja egyszer csak, igazán félkómásan. Érződik a hangján, hogy fáradt, mire én röhögve megcsókolom a feje búbját – az illata lehet ennél édesebb? –, majd a szemeimet forgatom.
   - Nem is gondolkodok. – felelem vissza mosolyogva.
   - Szerintem ezek után nincs szükségünk többet azokra a buta, nagybetűs dolgokra.

   Azt hiszem, én, Jung Joonyoung bizonyítani tudom, hogy ezek után minden egyes A-Nagybetűs-Dolog pozitív kimenetelű lett, vagy – már tényleg nem kezdtek el számítani azok A-Nagybetűs Dolgok. Talán B miatt. Talán azért, mert tudtam, hogy az a sok A-Nagybetűs-Dolog, mint például eljegyzés, házasság, összeköltözés, gyerekvállalás most már tényleg nem lehetett negatív kimenetelű.

***

   Szia, kedves Phae Blond!

   Először is, így ismeretlenül is, szeretnék neked boldog karácsonyt kívánni ezzel a béna (?) fanfiksönnel, amit végül is imádtam írni, mert van benne valami nem megszokott, ami az én stílusomra jellemző. Illetve, élveztem ezt a történetet elképzelni Jung Joonyounggal, végigvezetni Joonyoung idióta, kicsit talán furcsa és szabvány holdkóros gondolatmenetét, életfilozófiáját.

  Igyekeztem valami romantikus klisét mellőzni, ezért is gondoltam A-Nagybetűs-Dolog filozófia mellett, ami spontán történt, szinte egyik pillanatról a másikra. A kereszténység kigondolása is spontán történt, illetve szerettem volna egy olyan hűtlen keresztényt, aki igen is, szokott káromkodni, mégis hisz Istenben és a létezésében. (Ha esetleg keresztény lennél, ne haragudj érte, ha kimacskurázásnak tűnik, nem annak szántam.)

   Remélem, hogy fel tudtalak vidítani ezzel a ficcel, és remélem, épp ilyen jól (vagy jobban) telik a szenteste otthon. Még egyszer szeretnék boldog, örömteli ünnepeket, karácsonyt és szilvesztert, újévet is kívánni.

Ui: remélem hasonló egyedi, klisémentes történetre gondoltál. T_T