ajándékozott: Flóra
angyalka (író): Petrucman
cím: Köszönöm, hogy vagy nekem Jennie...
páros: Black Pink Jennie és Lisa
műfaj: egyperces
korhatár: nincs
figyelmeztetések: nincs
megjegyzés: Hello Flóra bocsásd meg, hogy csak most hozom és, hogy ilyen rövid ^^”
De~~~ Lesz folytatása szóval ne aggódj :) Na de kellemes olvasást és utólag is kellemes
karácsonyt és BUÉK :*
Köszönöm, hogy vagy nekem Jennie...
Ott kezdődött minden mikor még picik voltunk. Úgy értem tényleg. Még óvodás korunkban.
Akkor költözött ide szüleivel a szomszédba. Szép idők voltak, hísz még ilyen pici korban
csúfolnak vagy közösítenek ki. Ekkor még nem számít ki milyen háttérrel rendelkezik, milyen
s ruházata vagy, hogy néz ki. Még s nemzetiség se.
Persze hamar összebarátkoztunk. Bár mikor megkérdeztem a nevét elég komikusra
sikeredett a helyzet. Mivel akkoriban nem tudtam megjegyezni az eredeti nevét elneveztem
Lisának az akkori nézet mese sorozatom kedvenc szereplőm után. Természetesen nagyon
meglepődött de rögtön utána elmosolyodott.
Miután elvégeztük az óvodát természetesen nagyon izgatottak voltunk. Ki nem? Végre nem
kellett délután aludni hanem új dolgokat tanulhatunk. Új embereket ismerhetünk meg és
szerezhetünk új barátokat. Persze ebben az időszakban azt hittük minden mókás lesz,
boldog és felhőtlen. Akkor még nagyon naivak voltunk. Lisával szerencsére egy osztályba
kerültünk. Egyből egymás mellé ültünk és szinte elválaszthatatlanok lettünk. Akkoriban
tényleg minden móka és kacagás volt. De semmi sem tart örökké. Mikor hetedikesek
lehettünk épp mentünk ki az udvarra kacarászva mesélve milyen volt az akkori közös
sorozatunk aznapi része mikor hirtelen valami Lisára ömlött. Hirtelen megdermedtünk. Nem
tudtuk mi történhetett. Gyorsan körülnéztem ki lehetett az elkövető. Ekkor láttam meg az
egyik nyolcadikos fiúnak az arcát. Közismert volt a suliban a sok balhéja miatt. ChanYeolnak
hívták. Mindenki félt tőle. Ha kiszemelt magának valakit akkor annak vége volt mivel addig a
terrorizálta ameddig az illető össze nem roppant idegileg. “Mi van jövevény korcs,
meglepődtél?” Szóról szóra emlékszem mikor megszólalt. Miért ne emlékeznék? Mindennek
az a mondat volt a kezdete. Azután a nap után kezdődött számomra a pokol. Hát még
Lisának! Míg el nem ballagott az a pöcs folyamatosan verték, dobták mi a cuccait a kukába,
öntöttek rá az ebédet vagy innivalót és a legrosszabb, hogy mindenki hun levegőnek nézte,
mivel senki nem akarta, hogy őt is megtalálja ChanYeol. Kivéve én. Hogy hagyhattam volna
figyelmen kívül a legjobb barátnőm? Mindig én ápoltam le a sebeit, szedtem össze a cuccait,
szereztem neki tiszta egyenruhát amíg ő zuhanyzott és vigasztaltam meg ha elengedte
magát és megmutatta gyengébbik énjét. Etájt találta meg nagy szenvedélyét a táncot.
Egyszerüen ragyogott mikor táncolt és egyszerüen látszott rajta, hogy közben mindent
elfelejtett akkor és csak a jelenben volt. Talán akkor kezdtem először furcsán érezni magam
mellette.
Hetedik év végén mindketten megkönnyebbültünk. Konkrétan Lisa sírva fakadt mikor
meglátta, hogy ChanYeol a bizonyítványával kisétál örökre a suli kapuján. “ Köszönöm, hogy
vagy nekem Jennie.” Abban a pillanatban azt hittem a szívem kiugrik a helyéről. Attól a
pillanatban tudatosult mit érzek iránta. Nagyon megijedtem a saját érzéseimtől és majdnem
az egész nyarat a szobámban töltöttem depressziósan. Mi voltam én? Egy elítélendő
biológiai selejt. Legalább is ezt hangoztatta. Én pedig elhittem. Elhittem pedig nem kellett
volna. Mert nem volt igaz. De akkor azt nem tudhattam. Lisával teljesen megszakítottam a
kapcsolatot. Nem akartam, hogy egy ilyen szörny szülöttel legyen kapcsolata. Aztán úgy
augusztus köze fele anyum kiabálására lettem figyelmes, majd az ajtóm kicsapódik és a
helyére Lisa termet. Azt hittem ott kapok szív- infarktust. “Még is mit hittél? Hogy nem jövök
hozzád? Hogy nem veszem észre, hogy a legjobb barátnőm aki mindig életvidám és minden
nyara be van táblázva már decemberben most a szobájába van bezárkózva? Mert ha igen
akkor nagyot tévedtél. Most pedig elmondod mi történt.” Kiáltozott és ordítozott miközben
szemét elhomályosították a könnyek. Amint megláttam az addig visszafogott könnyek utat
törtek maguknak, majd úgy kezdtem el bőgni, mint soha. Lisa oda jött hozzám, majd sírva
átölelt. Vagy fél órán át sírtunk mire nagy nehezen megnyugodtunk. Ismét rá kérdezett, hogy
mi történt. Egy ideig gondolkodtam mivel 100%, hogy anyum hallgatózik. Aztán kapcsolt az
agyam, majd fogtam egy lapot és ezt írtam rá. “Azt hiszem a lányok érdekeknek” Remegő
kézzel adtam oda neki a lapot. Mikor elolvasta a lapot kikerekedtek a szemei de mikor rám
nézett ellágyult a tekintete és megölelt. “Azt hiszed emiatt másképp viszonyulnék hozzád?
Nem meg mondtam? Köszönöm, hogy vagy nekem Jennie. Ezen a tényen semmi sem
változtat és nem is fog. Mindig a legjobb barátnőm leszel!” Mondta biztatóan. De a bennem
azt mondta bárcsak késöbb ez mind megváltozna.
Szia!^^
VálaszTörlésElőször is, szeretném nagyonnagyonnagyonnagyon megköszönni, hogy megírtad nekem ezt a történetet, pláne úgy, hogy előtte másnak is írtál. Teljesítmény, az én szötymörgésemmel például egy történetet is alig sikerült befejezni. :')
Viszont, adnék neked pár tanácsot, remélem, nem bánod. ^-^ Először is, érdemes sorkizártra állítani az igazítást, mert egy sokkal esztétikusabb, rendezettebb szövegképet fogsz kapni :) Persze lehet, hogy beállítottad, és a blog sablonjával van valami, fogalmam sincs, a technikai részekhez nem értek. :"D Aztán, javaslom, hogy amennyiben nincs, keress egy bétát. Persze, ha most csak azért nem használtad, mert kihívás meg minden, az is teljesen érthető, de ha nem, érdemes lenne felkérned valakit, mert több elírás, helyesírási hiba is volt. (Csak egyet említenék meg: Köszönöm, hogy vagy nekem, Jennie. Mivel megszólítás, a Jennie elé is kell vesző.) Illetve, ha a párbeszédeket rendes külön sorba, gondolatjellel írnád, az is praktikusabb lenne, mert az idézőjeles megoldás zavaró lehet annak, aki nincsen hozzászokva.
Na jó, na jó, nem akarok szőrszálhasogató lenni, vagy ilyesmi, és tényleg nagyon hálás vagyok, hogy olyan rövid határidővel is elvállaltad, és megírtad nekem! Egyébként a vége nagyon kis aranyos lett, tetszett. c:
Köszönöm szépen, hogy olvashattam! ^-^
Flóra