[fic22] Kim SooMi számára || Soha nincsen reménytelen eset

Ajándékozott: Kim SooMi

Angyalka (író): Shin Hara

Cím: Soha nincsen reménytelen eset

Páros: YongGuk-SooMi

Műfaj: romantikus, humor

Korhatár:16

Egyéb figyelmeztetések:-

Leírás: SooMi és YooNa elsős koruk óta barátok. Mindig számíthatnak egymásra, bármi is történik. De SooMi egy nagy titkot rejteget (legalábbis szerinte nem tud senki róla), szerelmes a legjobb barátnője testvérébe. És hogy ebből mi alakulhat ki? Nagyon sok érdekes szituáció.

A mai nap is szokásosan kezdődött. Az ébresztő csörgött hajnali 7-kor, hogy ideje suliba menni. Az iskola maga a pokol. Ki volt az az elmebeteg, aki kitalálta ezt? Elbeszélgetnék vele erről-arról.

- SooMi, drágám, kelj fel! Suliba kell menned. Már YooNa is vár rád. - lépett be a szobámba anyu.

- 5 percet kérek. - fogtam be egy párnával a fülem.

YooNa a legjobb barátaim közé tartozik, már elsős korunk óta.

YooNa az a szokványos osztály/évfolyamelső, amilyen az amerikai filmekben vannak. Régen (általánosban környékén) imádták a srácok. Ahogy viszont középsulisok lettünk, és rájöttek, hogy foglalt a drága, valahogy már nem érdeklődtek iránta.

Én pedig, mint oszlopos tagja a háremünknek (kiegészülve HimChan-nal a legjobb fiúbarátommal), SooMi vagyok. Lol, mintha ez eddig nem lett volna egyértelmű. YooNa-val ellentétben nekem nem volt rajongótáborom általánosba, viszont középsuliba annál inkább. Kezdtem azt érezni, hogy csak a szingli csajok kellendőek a gimisek körében. Főleg DaeHyun-nál. Aki történetesen HimChan egyik legjobb barátja. Tehát azt hiszi, neki mindent szabad.

Ez a mi szoros baráti körünk.

- KIM SOOMI-YAAH! KÉT PERCED VAN KIMÁSZNI ABBÓL A TETVES ÁGYBÓL, KÜLÖNBEN ÉN RÁNGATLAK KI, DE AZ NEM LESZ LEÁNYÁLOM! - törte rám az ajtót YooNa. Mondtam már, hogy szeretem?

- Unnie. Ne csináld ezt. Mindjárt felkelek. - hessegettem el a kezemmel a levegőt, hátha akkor YooNa is eltűnik. Reggel nem voltam valami logikus.

-SooMi. Tényleg kelned kéne. - simogatott meg egy kéz. Hirtelen felugrottam az ágyból, és megláttam HimChan-t. Nem mondta anya, hogy ő is itt van.

HimChan az a tipikus szívtipró, aki bárkit levesz a lábáról két perc alatt, ahogy azt tette YooNaval is, még anno 3 éve. Mondjuk azóta ők szét is mentek, és mindkettőjük mással van, de ez nem nagyon rázta meg a társaságunkat.

- Azt hittem egy pedofil, szatír vagy. HimChan, én még megöllek. - fenyegettem meg a fiút.

- Előbb készülj el, és utána megverhetsz. - ajánlotta fel.

Felcsillant szemmel indultam el a fürdő felé, elkezdeni a napot.

Alig 20 perc múlva, már az iskola előtt állva vártuk a többieket. Bővebben YooNa öccsét, aki nem mellesleg az évfolyam leghelyesebb palija (legalábbis szerintem), HimChan nőjét, és DaeHyunt. Igen, őt külön meg kell nevezni.

- YooNa, anya reggel otthon hagyott neked egy cetlit. - rohant oda először hozzánk a kis szívtipró, YongGuk.. aki történetesen barátnőm testvére.

- Hmm.. hadd lássam. - vette a kezébe a papírfecnit YooNa. - Mi a franc ez? Ez.. nem lehet igaz. Egyszer lenne jó hétvégém, de neeem ezt is tönkre kell tenni. - bosszankodott tovább.

-Mi történt Unnie? - kérdeztem rá, mert hát most már nagyon kíváncsi voltam.

- Jönnek hozzánk YongGuk barátai, és nekem kell rájuk vigyázni..esetleeeeg SooMi, nem lenne kedved jönni? Csak hat gyerekről van szó.-nézett rám boci szemekkel.

- Milyen gyerekek? Érett 17 évesek vagyunk, csakúgy, mint ti. Az a két hónap nem számít. - pufogott a srác.

- Megyek Unnie, persze. Mondjuk 5-kor átmegyek, az jó? - kérdeztem az idősebbtől, figyelmen kívül hagyva, hogy milyen jól néz ki az öccse megsértődve is.

- Az megfelel. Most pedig menjünk be, és éljük túl. - indult el az épületbe a barátnőm.

Az egész hátralévő nap eseménytelenül telt. Feleltünk, dolgozatokat írtunk, az osztály fele már most bukásra áll valahány tantárgyból, szóval csak a szokásos. Suli után nagyon gyorsan hazamentem. Összeszedtem minden tanulnivalómat, és elindultam barátosném házához.

Egy olyan 10 perc múlva ott is voltam. A házuk még mindig csodálatos. Nagy, fehér, és tiszta. Be is csöngettem, és vártam. Naaagyon sokat vártam. Eltelt szerintem 5 perc, mire kinyitották nekem az ajtót.

- Siess, pakold le a cuccaidat és segíts nekem! - jelent meg YooNa zihált feje.

- Kifárasztottak azok az ártatlan „gyerekek”? - mosolyodtam el. Mégis csak nagy falat ez a hat kölyök. Nem baj, megoldjuk.

Miután beinvitáltam magam a lakásba, felmentem Unnie szobájába és lepakoltam.

- SooMi Noonaaaa, hol vagy? - üvöltötte el magát az egyik fiú. Fogalmam sem volt melyik, hangról nem tudom felismerni őket.

- Megyeeek. - szaladtam le a lépcsőn, ügyelve arra, hogy ne esek el a fokokon. Végül szépen, és sérülésmentesen leértem, aminek nagyon örültem.

- Most mit csináljunk? - kérdeztem naivan.

- Felelsz vagy mersz. - kacsintott a kék hajú srác a csoportból. Soha nem értettem, miért kell egy tizenéves fiúnak befestetni a haját.

El is felejtettem bemutatni a kis csapatot. Kezdem is az úgymond „leaderrel”.

Hát ki is lehetne az? Persze, hogy YongGuk. YongGuk egy kibekúrt helyes, aranyos, tökéletes srác, barna hajjal. Ezt fontos megemlíteni, na. A következő a legjobb barátom, HimChan. HimChanról már beszéltem, tehát nem szeretném rá pazarolni az értékes szavaimat. Utána jön DaeHyun. Igen, a szívtipró DaeHyun. Őt már tényleg nem kell bemutatni. Mondjuk arra kíváncsi lennék, ki a nője. Biztos valami díszpéldány. Olyan szőke hajú Barbie-baba style. Hmmm.. ki is jön? Megvan. YoungJae. A srác, hát nem éppen a legférfiasabb, ha lehet ilyet mondani. Jó, ez bunkón hangzott, de igaz. JongUp a legnormálisabb mind közül. Ezt nem is részletezem inkább. A srácok szintjéhez képest a legnormálisabb. Ami régen rossz. És végül a „maknae”. JunHong, de mindenki csak Zelonak hívja. A neve történetét senki se tudja, de inkább nem is kérdezzük. Ő a kék hajú egyébként. De ezt sem úgy kell elképzelni, hogy teljesen kék a haja, csak az eleje, alapból meg szőke. Néha egy nagyra nőtt óvodásra hasonlít a gyerek. Persze ehhez a viselkedése is párosul. De be is fejeztem, mert így is nagyon sokat koptattam miatta a számat.

Hol is tartottam? Aaaa, a felelsz vagy mersz. Igazából ennek hallatára egy kicsit megijedtem, de végül belementem, mert muszáj volt.

- Ki szeretne kezdeni? - tette fel a kérdést JongUp.

- Először a játékszabályok. - jelentette ki a másik női lény (rajtam kívül) a társaságban.

- Jó. Akkor. Nem lehet semmi durva. Rokonok között főleg. Ha nem tudod/akarod megcsinálni egy ruhadarab mínusz. Még valami? Ó, igen. Addig játszunk, amíg valaki alsóneműig nem jut. Oké? Oké. Akkor kezdjünk, én pörgetek. - ragadta meg a palackot.

Az üveg csak forgott, forgott és forgott, mire végre megállt... YongGuknál. Egyre kíváncsibb vagyok, mit talál ki neki Unnie. Csak ne velem kapcsolatos legyen, kérlek.

- Na, öcsi. Nem tudom, mit mondjak neked. Bár, tippem van, csak nem tudom vállalnád-e. De inkább elmondom, aztán eldöntöd. A melletted jobbra helyet foglaló leányzóval kapcsolatos. - tekintett rám, én meg teljesen lefagytam. - Csókot YongGuk. Na, mi a válasz? Vállalod vagy nem?

- Egyértelmű. - fordult felém. - De akkor már tartozom egy vallomással is. SooMi, én szeretlek. Nem tudom, mikor kezdődött, de már egy ideje bennem van. Féltem, hogy ha lépni fogok, akkor a barátságunk, és Noona-val is a barátságod tönkremegy. Így inkább magamban tartottam.. mostanáig. De ez a csók pont jól jött ki.

- Hyung, meg is teszed ma még vagy nem? - törte meg ezt a full romantikus hangulatot HimChan. Én megverlek egyszer Kim HimChan. Álmodban, amikor nem számítasz rá, akkor csapok le.

- Ne siettess tesóm. - legyintett a fiú.

Hirtelen felém fordult, mélyen a szemembe nézett, közelebb hajolt, és megcsókolt. Hányszor elképzeltem ezt a pillanatot, hányszor át akartam élni, és most megtörténik. Egy álmom vált valóra!

~Egy év múlva~

Unnie szakított MinHoval, de újra rátalált a boldogság JongSuk oldalán. HimChan és a barátnője, nevezzük nevén NaEun már az eljegyzést tervezik. Dae nem változott, még mindig futtattot játszik. És, hogy velünk mi lett YongGukkal? A mai napig szeretjük egymást, és boldogítjuk a másikat.