[fic15] Lillcso számára || Little streams make great rivers

Ajándékozott: Lillcso

Angyalka (író): Theo
Cím: Little streams make great rivers

Páros és/vagy fő(bb) karakterek: Seventeen

Műfaj: mindennapi élet

Korhatár: -

Egyéb figyelmeztetések: -

Leírás/ajánló/előszó: A Seventeen idén karácsonykor kénytelen volt a dormjában maradni, szoros időbeosztásuk miatt. Ennek ellenére feltalálják magukat és igyekeznek széppé tenni egymás karácsonyát.

Odakint lassan szállingózott a hó és ezer meg ezer ember élte életét, legtöbbjük karácsonyra készülődve. Az utcák túlságosan is ki voltak cicomázva, mindenhol karácsonyi díszek lógtak, a legtöbb még világított is. Voltak olyan helyek, ahol még néhány éneklő, játékmikulás is ki volt állítva, csakhogy meghozza a hangulatot.

A Seventeen fiúk nagy része a dormban tartózkodott és a házban sürgött-forgott. Sűrű időbeosztásuk miatt egyikük sem tudott hazamenni a családhoz, mindegyiküknek a fővárosban kellett maradni, így úgy döntöttek együtt karácsonyoznak.

Mindenki magára vállalt valami feladatot. Ki a városba ment alapanyagokért a vacsorához, ki a konyhában vállalta el a főzést. Van, aki fát díszített, van aki a lakást.

- Azt hittem sosem érünk vissza - esik be Chan a lakásba, két csurig pakolt szatyorral a kezében.

- Ha nem vettünk volna ennyi hasztalan dolgot, akkor hamarabb visszaértünk volna - pakol le MingHao, aki az összes olyan dolgot cipelte, ami nem is kellett volna az ételek elkészítéséhez.

- Egyáltalán minek vettünk habfürdőt? Egy halomnyi van itthon... - néz a szatyorba Jun.

- Mindegy-mindegy, a lényeg, hogy itthon vagyunk - vágja le magát a kanapéra Hoshi.

Mingyu sietve felkapja a szatyrokat és behordja a konyhába. Ő az egyik felelős a főzésért, amiben JeongHan készségesen segít neki. A többiek inkább próbálnak részt venni, mintsem értenének is hozzá.

- Kés, szeletelő, hagyma - pakolgatja Gyu elé a kellékeket Wonwoo, a szokásos arckifejezésével. Persze ebből rögtön az sült ki, hogy miért vág ilyen képet, mikor karácsony van, legalább ilyenkor vigyoroghatna. Wonu hiába próbálta magyarázni, hogy ő szokott mosolyogni, barátja továbbra is csak a saját igazát fújta és közben a szemét törölgette a hagyma miatt.

JeongHan közben haladt a többi dologgal, Woozi kíséretében, aki a közelébe sem ment a nagy fának, túl kicsinek érezte magát mellette. Inkább bement a konyhába, hogy segítsen valamennyit, mintsem SeokMin mellett álldogálva, próbálja elérni a nagyobb ágakat. Bár az étel lassan haladt, de a lényeg az volt, hogy biztosak voltak benne, hogy egyszer elkészül.

Seungkwan a nappali közepén kezdte áttúrni a dobozokat, amikbe az égősorokat és a díszeket tették. Mindenki vett bele pár készletnyit, végül annyit sikerült összegyűjteniük, hogy túl sok is lett. Maga sem értette, hogy miért, de végül színek szerint kezdte szétválogatni őket, lehetőleg annyit, hogy ne legyen túl sok egyikből se és ráférjen a fára. Közben végig énekelgetett, mindig azt, ami éppen eszébe jutott.

Joshua megunt várni a fa díszítésére, így inkább ő is a konyhába ment, hogy besegítsen az ott lévőknek. A konyhában már kisebb káosz uralkodott, mindenki akart mindent, ennek hál elég nagy kupit csináltak. Shua inkább elkezdett összepakolni utánuk, mielőtt rosszabb lesz.

S.Coups Vernon segítségével próbált égősorokat rakni az ablakokra, de azok minden alkalommal leestek vagy elmozdultak.

- Mondtam, hogy ne celluxszal ragazd fel - ingatja a fejét Hansol.

- Akkor szerezz egy kalapácsot - hessegeti arrébb, miközben ismét megpróbálja rögzíteni az egyik égőt.

- Majd én hozok - áll fel MingHao, aki eddig azt bámulta, ahogyan SeokMin és Hoshi a fa felállításával bíbelődnek.

Igazából nem volt olyan könnyű dolga, fogalma sem volt róla, hogy hol lehet a kalapács. Nem szokta használni, eddig azt se tudta, hogy van itthon olyan, hogy kalapács.

A konyhába vette az irányt és Gyut kezdte nyaggatni, elvégre ő az, aki mindig mindent megjavít, csak tudja, hogy hol a kalapács.

- Fogalmam sincs - gondolkozik el. - Utoljára, mintha Dino egyik polcát javítottam volna meg fele, nézz szét arra.

Ez sem bizonyult túl nagy segítségnek, mivel hiába nézelődött arra, nem találta. Végül tizenötperc plusz kutakodás után Vernon ágya mellett lelt rá.

Mire visszaért, minden eddig felragasztott égősort elengedett a cellux, így épp kapóra jött a szerszám. A fa már állt és a díszek is készen álltak ara, hogy felaggassák őket rá. A konyhából finom illatok szállingóztak arra, mert következtetni, hogy nemsokára készen lesznek.

Jun jóformán rávetette magát a díszekre, aminek Seungkwan ugyan nem örült, de végül mindketten nevetésben törtek ki.

Seungkwan gondos munkája, a percek múlásával kezdett semmissé válni, hiszen a kis gömbök és különböző díszek, lassan elkeveredtek és többé nem voltak színek szerint rendezve.

Közben SeungCheol és Hansol is elhaladt az égősorok felaggatásával, rajzszögekkel és a kalapáccsal sokkal hamarabb megvoltak, mintha mindezt celluxszal csinálták volna. Nem is értették, hogy miért azzal kezdték, lehetett volna több eszük is, de legalább nevettek egy jót rajta. 

A fa kezdett megtelni csillogó arany, ezüst, kék, piros és zöld gömböcskékkel. Mindnek különböző mérete volt, a fiúk pedig gondosan ügyeltek rá, hogy két egyforma színű, vagy méretű ne kerüljön egymás mellé. Nem tagadhatták, hogy néha egészen előjön belőlük a maximalizmus, de most nem is bánták, hiszen a fa pofásan mutatott.

- Kész a kaja! - kiabál ki JeongHan a konyhából, mire szinte egyszerre tolonganak az étkező felé.

Sok mindent szeretnek csinálni, de az evés a kedvencük.

- Kezdek aggódni, hogy kevés lesz... - méri fel a terepet Mingyu.

- A süti még a sütőben van, ha ez nem is lesz elég, azzal együtt csak belaknak - sóhajt Woozi.

- Magatokra is gondoljatok, nektek is kell - avatkozik a beszélgetésbe Jisoo.

- Jó, tényleg kevés lesz... Majd rendelünk még mellé valamit - neveti el magát Gyu, de már nem is zavarja annyira az étel mennyisége, jól érzi magát a karácsonyi hangulatban.

Wonwoo próbálta úgy elhelyezni az edényeket az asztalon, hogy mindenki elérjen mindent, de ez lehetetlennek bizonyult, szóval kis idő után feladta és találomra pakolgatott mindent.

Hamarosan körbeülték a méretes asztalt és mindenki jót falatozott a csipet-csapat főztjéből. Bár fárasztó volt ennyi emberre főzni, a fiúk végül örültek, hogy mindenki finomnak találta a vacsorát és jól is lakott, annak ellenére, hogy kevésnek hitték. Már csak a süti volt hátra, amit Wonu hozott be és Shua vágott fel. Egyszerű meggyes piskóta volt, de jól szolgált desszertként.

Ezután mindenki elment előszedni az ajándékokat, amiket ugyan próbáltak rejtegetni egymás elől, egyszerűen lehetetlen küldetés volt. Valaki, valamit mindig megtalált, hiszen nem könnyű tizenhárom ember elől elrejteni bárhogyan is. Így hát úgy döntöttek, hogy becsomagolnak mindent és elhelyezik egy közös helyre, úgyis mindenki megismeri majd, hogy kinek mit szeretne adni.

Az átadás egy újabb kisebb rituálét igényelt volna, ha nem találnak erre is valami furfangos megoldást. A fa körül mindenki számára, cetlikkel jelöltek ki egy helyet, hogy mindenki oda teheti az illetőnek szánt ajándékot.

Türelmetlenek voltak, mindenki tudni akarta, hogy idén miféle ajándékkal készültek neki. Senki sem foglalkozott a gondos lefedésekkel, holmi egyszerűséggel tépni kezdték azokat.

Rengeteg nevetés és "boldog karácsonyt" mondat töltötte fel azt az estét.

Így töltötte a Seventeen, a karácsony estét.