[fic50] Mika számára || BaekYeol!!! On Ice

Ajándékozott: Mika
Angyalka (író): くみい-ちゃん

Cím: BaekYeol!!! On Ice

Páros: BaekYeol

Műfaj: életkép, iskola, fluff(?)

Korhatár: 12

Egyéb figyelmeztetés: trágár beszéd

Leírás: -

Unottan görgettem az tumblrt az ágyamban fetrengve, mikor megakadt a szemem egy videón és én azonnal tudtam, hogy ezt mindenképpen meg kell néznem. Imádtam minden egyes pillanatát és már akkor bele voltam esve abba az animébe, ahogy azt a rövid előzetes láttam belőle és én annyira látni akartam, hogy már aznap kivégeztem a Yuri!!! On Ice című animét. Háromszor. És basszus, én nagyon korcsolyázni akartam!!! Mivel hétvége volt és bent kellett maradnom a kollégiumba, ugyanis nem engedhettem meg magamnak, hogy minden alkalommal több, mint 10 órát utazgassak, így csak szünetekben mentem haza, ahogy szobatársam is, így őt boldogítottam imádatom legújabb tárgyával.

 - És te jó ég, hát hogy én mennyire imádtam, mikor Yuri nekiesett Victornak, mert részeg volt és mikor együtt aludtak, meg amikor Victor azt mondta, hogy...

- Baekhyun, elég - horkantott fel szobatársam, ahogy leemelte az arcáról a nyitott kémia füzetét és eldobta, egyenesen felém, de kivédtem!

- Chanyeol, olyan vagy! - durciztam összehúzva magamon a takarót és visszadobtam neki a füzetét.

- Mást se hallok tőled tegnap óta, mint hogy Yuri, meg Victor, meg korcsolya... Unlak.

- Csúnya vagy... - vágtam hozzá a lehető legdurvábbnak szánt sértésemet és elfordultam tőle.

- Csak tanulnék. Különben is, mi az, hogy csúnya? Szoktál te rám nézni úgy egyébként?
Kérdésére hunyorogni kezdtem és elég feltűnően mértem őt végig. Lenőtt, vörös és enyhén hullámos haja kócosan hullott a homlokába, szép íves szemeit összehúzta, ahogy rám meredt, alatta sötét karikák húzódtak. Hatalmas fülei feltűnően álltak el a koponyájától, orrán a grimasztól egy apró ránc húzódott, még vastag szája féloldalasan mozdult el. A fekete kapucnis pulcsija elrejtette a testét, így csak a rövidnadrágból kibújó vádliját és a hatalmas, zokniba bújtatott lábait volt lehetőségem megcsodálni. Mit is számít, hiszen számtalanszor legeltethettem már a szemeimet a kellően kockás hasán és valljuk be, Park Chanyeol jól néz ki és ezzel ő is tisztában van, na meg, elég nehéz őt kiverni a fejemből, amikor épp mást verek ki. Na igen, mintha kissé belé lennék esve... Talán... Nagyon is.

- Ja, rád néztem, szörnyen nézel most ki - fintorogtam egyet a hecc kedvéért, mert még így is volt benne valami, ami miatt legszívesebben rávettem volna magam, de hát nem lehetett.

- Kösz, baszd meg...

- Nagyon szívesen. Szóval, ott tartottam, amikor Victor azt mondta Yurinak, hogy…

- Állj! Te most egy yaoit néztél? - kerekedtek el a szemei, mire bólintottam - Te mióta nézel ilyeneket?! - rántotta fel a lábát az ágyára, én pedig unott pofát vágva meredtem rá.

- Te nem tudtad, hogy szeretem a yaoit? - sokkolódtam, ahogy a még mindig tátott szájára meredtem, ő pedig hallatóan nyelt egy nagyot - Negyedik éve vagyunk szobatársak és te ezt nem tudtad? – pislogtam rá. Ha tudná, hogy belé vagyok esve…

- Nem! Baekhyun, nemár!

- Baekhyun, nemár - nyavalyogtam elvékonyítva a hangom, utánozva az ő sipákolását.

- Csúnya vagy...

- Tudtam, hogy tetszem neked!

Már javában megvacsoráztunk, mikor Chanyeol bejelentette, hogy elmegy fürdeni. Ez mind szép és jó, mivel a szobánkhoz saját fürdő tartozik, de most Yeol furcsán méregetett, a törölközőjével és a pizsamájával a kezében a fürdő ajtajából, minta én lennék legalább az ördög. Farkasszemet néztünk, miközben ő az ajtóban állt, én meg az ágyamban fekve néztem különböző fanvideókat egy másik yaoiról, amit már vagy ezerszer láttam és így pillantottam fel rá, mikor már idegesített a bámulása. Felvontam a szemöldökömet, mire félrekapta a tekintetét, mintha nem is nézett volna, ekkor sóhajtottam egyet és ő is visszanézett rám.

- Most ott fogsz egész éjjel állni vagy elindulsz végre fürdeni? - törtem meg a csendet.

- Nem fogsz rám nyitni? - bökte ki remegő hangon, mire felkacagtam.

- A négy évünk alatt hányszor nyitottam rád? - nevettem már könnyezve és eldőltem az ágyon.

- Egyszer előfordult! - kiabált rám rögtön, ujjal mutogatva, mint a kisgyerekek szokták.

- Kopogtam akkor is és már rég felöltözve mostál fogat, majom.

- Akkor is...

- Yeol, attól, hogy yaoit nézek, nem leszek meleg…

- Szóval nem vagy meleg, csak nézed a yaoit? - eresztette le az addig görcsösen felhúzott vállait.

- De meleg vagyok, de attól nem hinném, hogy bármi is változ...

- Magamra fogom zárni, mert simán utánam jössz! - viharzott be végül a fürdőbe végre és bevágta az ajtót maga után.

Megforgatva szemeimet bámultam utána. Az a tipikus kollégiumi szoba volt a miénk, a két ágy az ablak alatt volt, közvetlen az íróasztal meg a praktikusan beépített polcok után, ami az ágy és az asztal között szolgált térelválasztóként. A szoba bejárati ajtaján fogas volt, mellette egy mini főzőfülke lett kialakítva, azzal szemben egy zuhanyzós és wc-s fürdőszoba, amiben ketten már nem fértünk volna el, ezért sem értettem a hülye aggodalmát, hogy majd én utána megyek és megerőszakolom minimum. Az ágyaink egymás mellett voltak, közöttük kb. két és fél méteres kis közlekedő volt, ami a dupla ablakos erkély részre vezetett, arra a keményen másfél négyzetméteres erkélyre, de legalább ilyenünk is volt. A szobánk térfelei tökéletesen jellemeztek minket, míg az enyémen a családomról és a kutyámról kirakott képek, valamint különböző videó játék figurák és rajzok voltak kipakolva a falra és a polcokra, addig a Chanyeol térfelén rögtön volt egy gitár, meg minden féle-fajta kémikus és biológiás cucc, mert azzal akart tovább tanulni az egyetemen. Engem jobban lekötött az informatika, ha kellett valamit mondani, akkor azzal foglalkoznék inkább a jövőben. Nagy merengésemből a fürdőajtó nyílása zökkentett ki, Yeol pedig óvatosan dugta ki rajta immár vizesen csillogó fejét.

- Gyere már, te hülye, nem erőszakollak meg!

- Megígéred? - lépett elő, majd kiterítette a törölközőjét és az atlétáját megigazítva ült le az ágyára.

- Egy feltétellel... - húztam ravasz mosolyra a számat, ő pedig szűkölni kezdett - Elviszel holnap korcsolyázni, mert most nagyon el akarok menni!

- Hogy érted, hogy elmenni...? - kucorodott be a takaró alá, bennem pedig ébredni kezdett a kisördög és felemelkedtem az ágyamról, hogy az övére mászhassak - Ácsi! Nem, Baekhyun! - tolt el magától, mikor már egyre jobban közeledtem hozzá - Ez fúj!

Kacagva huppantam vissza a saját ágyamra, mikor ő kieresztette a bent tartott levegőjét, majd a hasamat fogva fuldokoltam a nevetéstől, olyan vörös volt a feje.

- Kibaszott vicces, ahogy pánikolsz! - nevettem még mindig, majd összeszedve a cuccaimat, elindultam fürdeni - Azért bejöhetsz, ha akarsz - tettem hozzá pimasz vigyorral a képemen, majd ott hagytam őt, a vörösödő fejével együtt.

Hogy nézne ki, ha rávetném magam arra a colos állatra, simán lelökdösne, pláne, hogy heteró...

- Baekhyun?

Éjszaka kellős közepe volt, én csendben nyomkodtam a telefonomat, mert nem tudtam aludni, Chanyeolt pedig azt hittem, már rég alszik, így kissé megijedtem, amikor megszólalt.

- Hm? Miért nem alszol? - kérdeztem vissza rekedtes hangon.

- Miért nem mondtad el, hogy meleg vagy? - kérdezett vissza rögtön, mire felültem és felé fordultam, az ablakon beszűrődő lámpafényben láttam megcsillanni a szemeit.

- Sose kérdezted, kellett volna mondanom? De akkor elmondom, igenis meleg vagyok, már jó pár éve - válaszomra felült, majd fel is állt az ágyról és öltözni kezdett - Most mit csinálsz?

- Öltözz te is, kimegyünk sétálni.

- Na én biztos, hogy nem teszem ki a lábam, befagy a seggem is! - utaltam arra, hogy kint mínuszok voltak és szakadt a hó.

- Nem akarsz korcsolyázni? - vonta fel a szemöldökét, ahogy magára rángatta a kedvenc fekete farmerját, amiben olyan hihetetlenül jól néztek ki azok a hosszú és görbe lábai – Azt mondtad tegnap, hogy ma korizni akarsz. Szedd a lábad.

- Hajnali három múlt hét perccel, Chanyeol... - grimaszoltam, mire megforgatta a szemeit - Máris öltözök.

Csendben lépkedtünk a hóesésben, az egyik közeli bárból szerzett forralt borral a kezünkben, mivel a karácsonyi vásáros bódék közül mind zárva volt. Jólesően kortyoltam a forró italt, ami még kesztyűn keresztül is melegítette a kezeimet, amíg el nem értünk a kolihoz közeli jégkorcsolya pályához, ami nem meglepő módon...

- Te Yeol, ez zárva van ám... - hunyorogtam bosszúsan a "Nyitás: 7:00-kor" feliratú táblára.

- És? Miben akadályoz téged a dolog, hogy zárva van? - kérdezett vissza és lazán átmászott a neki derékig érő kis kordonon - Gyere, nincs bezárva a koris bódé, korcsolyázni fogunk.

- Ugye most viccelsz velem? - megrökönyödve álltam ott és néztem, ahogy fogalmazzunk kibaszott enyhén, de Chanyeol betört a koripályára!

- Gyere már, ha kihisztizted - förmedt rám és egy laza mozdulattal átemelt engem is maga mellé, én meg csak pislogtam - Most pedig keresünk korcsolyát...

Na igen, kedves tőle, hogy lesi a kívánságomat, miszerint én most bezsongtam és korcsolyázni akarok, de nem kellett volna PONT ÍGY és volt egy apró kis tényező, amit elfelejtettem neki megemlíteni... Nos, én rohadtul nem tudok korizni...

- Van egy kis baj... - óvatosan pakolgattam a lábaimat egymás után, nehogy már most elnyaljak, mire Chanyeol megállt és felvont szemöldökkel kezdte pakolgatni a tényleg őrizetlenül felejtett korikat - Nem tudok korcsolyázni... - böktem ki remegve, ahogy végigfutott rajtam a hideg.

- Na ne... Komolyan? Baekhyun! - csapta magát homlokon, én pedig a kínos szituáció ellenére is elvigyorodtam - Akkor most megtanulod, ha már bemásztunk ide az éjszaka kellős közepén.

- A te ötleted volt!

-  Nyugi már, egy haverom apja üzemelteti, nincs gáz.

A továbbiakban kínos csend telepedett ránk, amíg felvettük a korcsolyákat, vagyis Chan rám adta az enyémet és mikor ő már stabilan állt a jégen és kérdőn nézett rám, én csak ültem ott, mint egy elveszett kisgyerek és kinyújtottam neki a két kezemet, miszerint akkor tanítson meg és kezdjük ott, hogy segítsen felállni. Először grimaszolva megrázta a fejét, majd karba tett kezekkel várt, de addig nyújtóztam, hogy felhorkantva megfogta a kezeimet. Megmosolyogtam a dolgot és ahogy felhúzott, inogni kezdett a lábam.

- Próbálj meg egyensúlyozni és a lábaidat így pakold egymás után - mutatta meg álló helyzetben, hogy mit kellene csinálnom, de csak felhorkantottam, hogy ne nézzen már hülyének.

- Figyelj már, megállni se nagyon tudok a lábamon!

- Te akartál korizni, nem? Akkor?

- Mert Yuri meg Victor olyan szépen siklottak egymás karjaiban, hogy ott egyszerűnek nézett ki! - vágtam rá vörösödő fejjel, mire Chanyeol felvihogott - Oh, lehetnél te Victor, én pedig Yuri és akkor te megtanítasz korizni, hogy aztán romantikusan egymásnak simulva mutassunk be valami lenyűgözőt és...

- Az éjszaka közepén nincs itt egy árva lélek sem, kinek akarsz bemutatót tartani itt?
Nekem pedig elakadt a szavam. Na álljunk csak meg... Chanyeol az imént...

- Hé! TEEEE! Utolsó zsivány!

Értetlenül meredt rám, nem értve kiabálásom okát, majd lassan elmosolyodott, mikor én annyira bepörögtem, hogy észre sem vettem, ahogy elindultam utána, miközben ő egyre csak hátrált, be a pálya közepe felé.

- Most mi a bajod?

- Nem is azt kifogásolod, hogy épp egy meleg pár helyébe képzelem magunkat, akik romantikázva korcsolyáznak, hanem csak az időpontot és a bemutatós hoztad fel! Chanyeol, te hazug! Mégis meddig akartál szopatni?

Kifakadásom végére egyre szélesebb mosoly ült az arcán, majd hirtelen megállt, én pedig egyenesen a karjaiban landoltam, szerencsére a lábamon állva. Azt a! HISZEN ÉN BEKORCSOLYÁZTAM A PÁLYA KÖZEPÉRE!

- És sikeresen megtanultál korizni, nagyon szívesen - vigyorgott még mindig, mire mellkason vágtam - Egyébként meg, simán észre lehetett volna venni, hogy megjátszom a tegnapit, elvégre jobban ki kellett volna akadnom azon, hogy meleg vagy. Másrészt meg, süt rólad...

- Köcsög.

- Ne mondd, hogy nem tetszett... Amúgy neked nem esett le hamarabb, hogy meleg vagyok? Még akkor sem, amikor tavaly Sehun annyit lógott velem?

Ahogy kiejtette a szőke srác nevét, engem elkapott egy enyhe gyomorgörcs. Hogyne emlékeznék arra a pöszére! Meg akartam fojtani, amiért annyit lóg Chanyeollal, mikor én már mióta bele vagyok habarodva és engem bezzeg észre sem vett a tetű! Együtt lettek volna? Mindenféle összeesküvés elmélet jellegű átfutott az agyamon, valószínűleg az arcomra is kiülhetett, mert csak Chanyeol kacagására eszméltem fel, ahogy magához húzott és szorosan az ölelésébe zárt.

- Csúnya vagy... - motyogtam a mellkasába zakatoló szívvel.

- Mit számít neked, ha csúnya vagyok? Igaza volt Sehunnak, te totál belém vagy esve... - vigyorgott le rám, mire már nyitottam volna a számat, hogy beolvasok neki, viszont ekkor ő úgy döntött, hogy nem kíváncsi a fejmosásomra, így ajkaimra hajolva hallgattatott el, mielőtt bármit mondhattam volna. Szemeim kikerekedtek, ahogy lágyan mozgatta enyhén átfagyott ajkait az enyémeken.

Valahogy ilyennek képzeltem el a csókját. Puhának, óvatosnak, mégis valamennyire merésznek és oly' bizsergetőnek, mint amit akkor éreztem. Miután kimókázta magát a nagy felvilágosodásomon, miszerint ő tényleg meleg és én, Byun kicseszett Baekhyun, aki epekedik utána kilencedik osztály első pillanatától kezdve, tetszem neki, kézen fogott, hogy visszainduljunk a koliba és nem lehetett levakarni a vigyort a fejéről. Mondjuk az enyémről se, de ez már más tészta...

- Chanyeol?

- Hm?

Már a koli előtti utcában jártunk, mikor megálltam, ő pedig kénytelen volt szintén így tenni, mert még mindig fogtam a kezét. Zakatolt a szívem, ahogy belepillantottam a szemébe, ami olyan gyönyörűen csillogott, hogy szerintem ott lettem még szerelmesebb, ha eddig nem voltam  az.

- Szeretlek.

Vallomásomra közelebb lépett hozzám és még mielőtt ajkaimra hajolt volna, homlokát az enyémnek támasztotta.

- Én is szeretlek, Baekhyun.