[fic48 1/2] Vivien számára || A tizenharmadik démon

   Ajándékozott: Vivien
   Angyalka (író): Matoki Chibi
   Cím: A tizenharmadik démon
   "Páros", vagy inkább csak főszereplők: Jackson és Yugyeom
   Korhatár: 12+
   Műfaj: romantikus, fantasy
   Többrészes! összes: 1. || 2.
   Leírás: "A tizenharmadik démon… nem cseng ez egy kicsit furcsán neked? Nem gondolkoztál el azon, hogy miért kaptad meg ezt a könyvet? Ebből csak ez az egy példány van… és aki megkapja, azzal valami történik."

Az iskola már szinte kihalt volt, alig maradtak diákok a szünetre. Aki ott maradt, annak nem volt kihez hazamennie, vagy túl messze volt a családja. Jackson is épp elbúcsúzott barátaitól, hiszen mindegyik hazament az ünnepekre, de neki nem volt lehetősége rá, így ott maradt a kollégiumban. A tanárok nagy része is elment, csak páran maradtak vigyázni az ott maradt gyerekekre, nehogy véletlen felgyújtsák az épületet. Na, nem mintha ilyen előfordult volna korábban...

- Jacksoooon!! - futott az említett felé Bambam, majd olyan erővel csapódott társának, hogy hátrálnia kellett pár lépést, hogy meg tudja tartani kettejük súlyát. 

- Nyugi van öcskös..- borzolt a hajába az idősebb, mire az még jobban szorított ölelésén. - Majd szünet után találkozunk...

- Aish… tudom, de hiányozni fogsz ám...mit csinálsz majd itt egyedül? Nem lenne kedved nálunk tölteni a karácsonyt? Tudod, hogy bármikor jöhetsz..

- Nem, köszönöm. Majd talán legközelebb, de nem akarok zavarni, legyél csak a családoddal együtt. - mosolygott rá kedvesen, közben kibontakozott az öleléséből. - Már várnak kint... menj nyugodtan.

- Jó, jó.. itt sem vagyok. De majd hívj... Beszéljünk! - kötötte a lelkére a másik, nehogy elmaradjon a beígért beszélgetés.

- Nyugi, nem fejeltettem el, hogy megígértem. - mosolygott. 

- Hyung... vigyázz magadra jó? És lehetőleg ne kerülj YuGyeom közelébe… nem lenne jó vége.. - húzta össze szemeit mondata végére. Az idősebb csak pislogott némán, nem is értette miről beszél Bambam. 

- Ugyan már.. meg akar verni vagy mi? - nevetett hangosan. Képtelennek gondolta, hogy az említett miatt bármi baja eshetne.

- Jól van, csak úgy mondom. A lényeg, hogy ne keveredj bajba a szünetben.

- Nem fogok, megígérem. - borzolt újra már így is kócos hajába.

- Aish.... hajima!! - igazgatta a haját a fiatalabb, míg Jackson csak nevetett reakcióján.

- Na, de sipirc!! Ideje indulnod. - lökdöste a parkoló felé.

- Szia! - azzal sarkon fordult és már futott is a kocsijuk felé, ahol a családja várta.

Már indult volna visszafelé, amikor is újabb emberrel futott össze. A legidősebb a barátai közül, Jaebum állt meg előtte. 

- Oh,,, hyung. Azt hittem már elmentél..

- Miért, szerinted elmegyek köszönés nélkül? - mosolygott rá kedvesen, majd a táskájából elővett egy becsomagolt ajándékot és átnyújtotta Jackson-nak.- Nem nagy cucc, de remélem értékelni fogod.. - nyomta a kezébe, Jackson meg csak némán pislogott. Ma mindenki ennyire érzelmes?

- K... köszönöm... hyung.

- Szívesen. Remélem azért tetszeni fog valamennyire, de ha nem, akkor se akarj nekem jönni. - ölelte át fél kézzel a kisebbet, majd indulni készült.

- Vigyázz magadra, hyung.

- Te is... és ne kerülj YuGyeom közelébe.. nem akarok zűrt, amíg nem vagyunk itt. - Jackson már végképp nem értette miért mondják neki, hogy ne fusson vele össze.

- Miért jön mindenki ezzel? Te is, meg Bambam is... nem értelek titeket. - kérdezett rá, ha már így felmerült.

- Mert... mert... aish, mindegy is. Ne foglalkozz vele, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Na szia! - indult el azonnal, így elkerülve az esetleges további kérdéseket. 

- Ma mindenki megbolondult.. - morgott magában, ahogy a lépcsőn ment felfelé. A telefonja őrült rezgésbe kezdett, jelezvén, hogy valaki írt neki.

,,Kellemes ünnepeket" - Mark.

,,Köszi.. neked is, hyung."

..Vigyázz azzal a YuGyeom gyerekkel..."

,,Miért mondja ezt mindenki? Mit vétett az a szerencsétlen?"

,,Semmit, semmit... csak ne foglalkozz vele, oké?

,,Jó... de nem kell figyelmeztetni többször!

Boldog karácsonyt."

,, Na de lépek.. indul a repülőm. Szia! :) "

,,Szia."

Felérve a szobájába csak ledőlt az ágyra, majd nekiállt kibontogatni Jaebum ajándékát. Kicsit rosszul érezte magát amiatt, hogy ő nem adott senkinek semmit, de egyszerűen nem tudott volna olyat adni, amit nem esznek vagy isznak meg azonnal, annak pedig nem sok értelme lett volna. A csomagolás tökéletesen kivitelezett volt, mint úgy általában minden, amit JB csinált. A papírból egy plüss, csoki, valamint egy könyv bukkant elő. A könyvön nem volt se cím, se szerző, hiába forgatta, nem talált semmit. Egyszerű fekete borítású darab volt, egyetlen bőr szíjjal átfogva, , amibe egy apró papír volt beletűzve.

,,Nem tudom, hogy fog neked tetszeni, igyekeztem olyat keresni, ami neked való. Remélem, hogy sikerült. Boldog karácsonyt még egyszer."

Félretette a papírt, majd kinyitotta a könyvet és beleolvasott.

,,...gyönyörű szemei csak úgy csillogtak a félhomályban, még így a sötétben is látta mennyire vágyik rá a másik…”

- Ez most komoly? Nekem, romantikus könyv? Aishh... nevetséges. - fortyogott magában, majd inkább félretette az ajándékot és a laptopja után nyúlt. Egy megfelelő filmet keresett, mivel semmi más dolga nem volt már. A böngészőt megnyitva keresett az újabban megjelent filmek közül, majd véletlenszerűen kiválasztott egyet, aminek a borítója jól nézett ki. Valami akció film volt, de nem kötötte le túlságosan a figyelmét, annak ellenére, hogy eredetileg jónak ígérkezett, így más elfoglaltság után nézett. Még túl korán volt az alváshoz, olvasni pedig nem akart, így inkább sétára indult. Az iskola területén maradt, mert nem akart szabályt szegni, ha nem volt muszáj. A hóval fedett táj mesés látványt nyújtott, minden sokkal élénkebbnek tűnt a napsütésben. Szerette a telet, annak ellenére, hogy ilyenkor nem tudott hazamenni. Minden olyan nyugodt volt, a barátai is vidámabbak voltak az átlagnál. A lemenőben lévő nap aranyszínbe öltöztette az épületeket, a hó pedig még jobban csillogott. Gyönyörű volt. A hideg egyre jobban bekúszott pulcsija alá, így inkább visszafordult és bement az ebédlőbe. A konyhán csak néhány diák tartózkodott, akik együtt beszélgettek, vagy teljesen egyedül, csöndben ültek egy asztalnál. Ideje volt enni valamit, így a pulthoz lépett és leemelt egy tányért. A két néni kedvesen mosolygott rá, amíg megpakolták a tányérját mindenféle jóval, majd kellemes ünnepeket kívánva köszöntek el egymástól. Jackson egy üres asztalhoz sétált, majd helyet foglalt, de még nem kezdett enni. Előbb fel akart melegedni egy kicsit, hiszen kint nagyon hideg volt, ő pedig fel sem öltözött rendesen. A látószögében megjelent egy fekete kócos haj, aminek a tulajdonosa pillanatokkal később megkocogtatta a vállát.

- Bocsi… szabad leülni? – kérdezte mosolyogva, amit Jackson nem igazán értett. Az ebédelőben rengeteg hely van ezen kívül, miért akart épp hozzá odaülni? Lehet, csak nem akar egyedül lenni… de akkor miért nem megy a barátaihoz? Talán ők is hazamentek? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések merültek fel benne, miközben csak nézte a fiút.

- Ohh, de neveletlen vagyok. Be sem mutatkoztam. Kim Yu Gyeom. – nyújtott kezet neki, amit Jackson  a név hallatán kissé vonakodva, de elfogadott.

- Ohm.. ülj le… vagy valami. – húzódott odébb a padon, de a srác inkább vele szemben foglalt helyet.

- Wang Ka Yee… - mutatkozott be ő is. – De inkább hívj Jackson-nak.. azt jobban szeretem. – kezdett neki az evésnek, mert már kezdte idegesíteni a másik bugyuta mosolya.

- Remélem nem zavar, hogy ide ültem hozzád. Mert ha igen, akkor el is mehetek… nem baj, ha nem akarsz velem enni. – szabadkozott.

- Nem zavarsz, nyugi… csak meglepődtem. Sok hely van ezen kívül, és nem értem miért pont hozzám akartál leülni. – kezdett beszélni, mivel tényleg nem tudta az okot és kíváncsi volt. – Na meg nem is ismerjük egymást, szóval kicsit furcsa a helyzet nekem. – YuGyeom csak tovább mosolygott, sőt, percekig meg sem szólalt, végül kinyitotta száját és meglepő szavakat ejtett ki rajtuk.

- Én ismerlek.