[fic42] Haneul számára || You Think?

Ajándékozott: Haneul
Angyalka (író): Hiyori

Cím: You Think?

Páros: MarkSon

Műfaj: romantikus, dráma

Korhatár: 12+

Leírás: Néha kell egy kis őrültség és néhány hirtelen felindulásból hozott döntés, hogy megtaláld az igaz szerelmet.

-Mark! Ébredj! Be kell érnünk a suliba és ha te tovább lustálkodsz, akkor nem fog összejönni! - hallottam meg tesóm hangját, ami a puha takaró, meleg csöndjét is megzavarta. Nem szeretek korán kelni, főleg így, hogy végzős vagyok. Tegnap, azaz ma is hajnali háromkor aludtam el a hülye biosz témazáró miatt! Ahh, pedig megkérhettem volna Sugát, hogy segítsen, de mostanság inkább a pasijával van. Chh, pasi… A nagy nőcsábásznak barátja van! El sem hiszem. Aish, fel kéne kelni, mert Youngjae már lerángatta rólam a takarót és kinyitotta az ablakot én meg megfagyok!

- Youngjae-ah, mennyi időnk van beérni? - néztem rá álmosan dideregve abban az egy szál alsóban, amit felvettem aludni.

-Tíz perced van elkészülni, mert akkorra jön értünk Yugyeom kocsival. Jah és útközben felvesszük Jacksont! - Hahh ez vicces! Ismer és még azt mondja van 10 percem.

Yugyeom még kisgyerek, de csak neki van jogsija. Jackson…. huu de utálom azt az embert! Nem is értem minek barátkoznak vele a többiek, vagy egyáltalán én minek vagyok ott ha Ő is ott van? Ahh, mindegy inkább felöltözőm, a suliba meg majd kajálok. Gyorsan felkaptam magamra a fekete feszülős farmeremet, a MAD feliratú pólómat és a fekete Conversemet, majd felvettem a táskám és leszaladtam Chibihez, aki már a reggeli karamellás kávémmal várt.

-Imádlak öcsi, kösz! - mosolyogtam rá, ahogy szoktam. Lassan elkezdtem szürcsölni az életet adó nedűt, ami megadja a lendületet a mindennapjaimhoz. Lehet, hogy túl sokat kávézok, de ha nem akarok bealudni órán, akkor ez szükséges! Mikor az utolsó kortyot ittam, dudálást hallottam kintről. Ezt a hangot bárhol felismerem. A jó öreg Daewoo, amit nem más, mint Kim Yugyeom vezet. Sok jó emlékem fűz ahhoz a kék “tragacshoz”. Például mikor elmentünk megnézni a Han-folyót, de a járgány lerobbant az autópálya közepén, ezzel megvédve minket egy tömeg karamboltól. Kemény 1 perc választott el a haláltól. Ha kicsit később adja be a kulcsot a kocsi, akkor én most nem ülnék legjobb barátom mellett vigyorogva.

Tudom, hogy sokkal fiatalabb nálam, de ezerszer megértőbb, mint idősebb barátaim. Talán épp ezért Ő a legjobb haverom. Imádom Gyeommiet, néha olyan -sőt mindig- mintha a második kisöcsém lenne. Youngjae is így tekint rá, ezért mi hárman nagyon sokat vagyunk együtt. Persze, ha csak ketten vagyunk sincs baj a hangulattal, sőt! 

Yugie szinte minden napját nálunk tölti. Már azon sem lepődnék meg, ha hozzánk költözne. Mellesleg ezzel semmi baj nem is lenne, mivel Youngjaeval ketten lakunk egy négy szobás, két emeletes házban. Gyeommie tuti elférne.

Gondolat menetemet egy ismerős nevetés szakította meg, amire csúfos grimmasszal az arcomon fordultam a hang tulajdonosa felé. Jackson Wang… Csak őt ne! Mért kell már megint mellém ülnie? Irritál már az is hogy lélegzik! De, hogy ezt mind mellettem teszi azzal ki tudna kergetni a világból! Hát hogy képzeli, hogy lélegzik??? Tudom, hogy amúgy jófej... De én nem bírom elviselni, amiért általában meg is kapom a lecseszésem, mert Jacksonnak rosszul esik… Még hogy rosszul esik neki! Inkább felidegesít és kiröhög amiért nem merem megverni, de érzem, hogy ennek lassan itt van az ideje. Jackson alapból mindenkivel jófej, sőt régen velem is az volt, csak hogy egyszer egy bulin “véletlenül” engem ütött meg egy másik csávó helyett persze azóta, bocsánatot kért, de nekem négyszemközt elmondta, hogy direkt volt. Azóta olyan szinten meggyűlöltem a mindennapos köcsögöskedéseit és beszólásait hogy már magát Jackset is utálom. Régen még sírtam is, ha betalált egy beszólásával. Tudom, hogy nem kéne pont miatta sírnom, de nem bírtam elviselni, hogy pont engem aki általában meg se szólal, utál. 

- Mark, akkor neked is jó a ma délután? - hirtelen felkaptam a fejem Yugyeomra aki a visszapillantó tükrön keresztül bámult rám kérdőn.

- Persze, de mit is akartok csinálni? - vigyorogtam a legmagabiztosabban barátomra, aki csak elnevette magát kérdésemre. 

- El megyünk kosarazni, aztán talán még deszkázni is! Tudom hogy van hozzá kedved! Naaaa Hyung gyere velünk! - olyan aranyos Yugyeom. Tudja hogy mit szeretek és mindig a kedvemre próbál tenni ha látja hogy rossz kedvem van.

- Nem is tudom…- Húztam kicsit az agyát a kicsiknek.-Na jó, meggyőztetek. De akkor utána mindenki átjön hozzánk és csapunk egy kisebb összeröffenést! Jackson ne húzd a szádat te is jössz! - boxoltam bele vállába, bár csak a kicsik miatt tettem, láttam rajta hogy meglepődik jófejségemen.

Hamar beértünk a suliba, ahol mindenki -kivéve én és Yugyeom- más-más irányba indult meg.Én a fizika terembe mentem, Yugyeom pedig a kémia terembe. A két terem egymás mellett van, így mindig együtt megyünk fel a harmadikra.  

Ahogy vége lett a pénteknek, úgy indultunk meg négyesben a kosár pálya felé. Persze az út nagy részét Gyeommie faggatásával töltöttük el mivel a kis krapek szerelmes. Igen, a legfiatalabb megtalálta a szerelmét én meg 23 évesen szingli vagyok. Jó, bevallom imádok az lenni, de mégiscsak jobb lenne valakivel, aki szeret minden feltétel nélkül. Ahh, inkább nem is gondolkodok ezen, mert a végén még be depizek a fiúk előtt. 

- Mark, vigyázz!! - Yugyeom felé fordulok, de nem látom meg csak egy mellkast magam előtt. Két kar fonódik körém majd jó erősen magához húz. Ez az illat... Jackson. Minek ölelget ez engem?!

-Jól vagy Jackson? - hallom meg Youngjae hangját mellőlem. Most mi baja lenne attól, hogy megölelt?? 

- Én jól vagyok és Mark is. Nyugi nem lett bajom a labdától. - vigyorog még mindig engem szorongatva, de persze amint ezt észrevette el is engedett, mintha mi sem történt volna. Ezután persze mindenki “biztonságosra” vette a figurát mikor is megjelent Bambam. Ohh a drága maknaenk életének szerelme. 

- Sziasztok! - köszönt ránk mosolyogva. Láttam, rajta hogy kicsit feszélyezve érzi magát ezért beinvitáltam a játékba. Oda dobtam neki a labdát, amit el is kapott aztán FÉL PÁLYÁROL dobott egy csont nélkülit! Ezt nem képzeltem volna róla. Kis törékeny srác erre bedobja! 

-Ez igen Bambam! Hogyan? - néztem rá miközben átkaroltam vállát,

- Két év kosár plusz matek... De ebbe semmi csodálni sincs ezt mindenki meg tudja csinálni! - ellenkezett hevesen dicséretemre. Kis bizonytalan. Jót fog tenni neki Yugyeom. 

- Bamie mondtam már, hogy ne szidd magad. Legalább előttem ne! - Bambam kicsit szomorúan nézett Yugiera, aki ettől szerintem megérezte, hogy nem véletlenül van itt szíve választottja. Tuti valami turpisság van a dolgokban. De az ő dolguk.

- Gyeommie... Én.. én ezt már nem bírom tovább!! A családom kitagadott, azért mert elmondtam nekik, hogy együtt vagyunk. azt mondták vagy elköltözök, mert nem élhet a család szégyene egy házban velük, vagy szakítok veled. De én nem akarok szakítani veled! Te vagy számomra a legfontosabb! - Sírt. Patakzottak a könnyei, de Yugyeom magához ölelte és csitítgatta. Mikor lecsillapodott a sírása én előálltam ötletemmel.

- Beköltözhettek az egyik szabad szobánkba! És nehogy azt gondoljátok zavarnátok! Én akarom, hogy nálunk lakjatok! - néztem rájuk tisztelet parancsolóan.-Gyeom anyudat lerendezem, Bambam neked pedig csak annyit javaslok, hogy ne foglalkozz velük, majd lenyugszanak. Na gyertek ide ti őrültek. - invitáltam őket egy ölelésre, amire nem tudtak nemet mondani.- Youngjae valami ellen vetés?

-Semmi, sőt örülök neki! - mosolygott ahogy minden másodpercben, amikor csak teheti 

- Na, akkor gyertek, menjünk HAZA! Jackson neked nincs kedved hozzánk költözni? Van még egy szabad szobánk! - Nem is gondoltam bele abba, amit mondtam. Én most konkrétan, meg kérdeztem azt az embert, akit legjobban utálok, hogy nem akar-e nálunk lakni! Nem vagyok normális!

- Jó lenne...Legalább nem kéne hallgatnom anyámékat… - Értem én hogy felajánlottam, de hogy még el is fogadja… Túl kedves akar lenni hirtelen. Nekem ez fura.

- Jól van Wang, miután áthoztuk Gyeom és Bambam cuccait a házba utána a tieidet is át visszük. - lefagyva néztem Youngjaera aki csak mosolygott.. Még mindig. Hogy fogom én ezt ép ésszel kibírni? Nem akarom mindenki előtt agyon verni Jacksont. Nem szabad ilyenekre gondolnom, mert a végén még tényleg megteszem.

Mikor hazaértünk azonnal elmentünk Yugyeomhoz ahol megbeszéltem az anyukájával -akivel amúgy nagyon jóban vagyok- hogy Yugyeom hozzánk költözik de hétvégente haza látogat meg persze suli után néha. Rögtön igent mondott és még Bambam is tetszett neki! Miután ezzel végeztünk Bambam elhozta otthonról a cuccait majd jött Jackson. Az anyukája nagyon kedves volt és azt mondta, hogy Jackson mindig rólam beszél… Azt szögezzük le, hogy én ezután már nagyjából semmit nem hallottam abból, amit Jacks anyja nekem magyarázott, mivel hogy gyakorlatilag Jackson mindig dicsér engem és tetszek neki. Azért nekem nem úgy tűnt! Amióta ismerem, azalatt a két év alatt én ennek semmi jelét nem vettem észre. Biztos vagyok benne, hogy Jackson anyukája összekever valakivel. Igen, ez biztos! Meg Jacks nem is az az ember, akiből azt nézed ki, hogy meleg. De ahhj, mért bonyolítják az emberek tovább az így is elég kacifántos életemet??? Így is van egy öcsém, aki olyan mintha az anyám lenne, meg van egy haverom, aki a pasijával HOZZÁM költözik, és akkor ott van Jackson, akit amúgy pokolra se kívánnék alapból és Ő IS nálam lakik! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!?! Tudom, hogy valaki nagyon utál ott fent, de mit tettem, amivel ezt érdemlem?

- Mark! Figyelj már! Naa, mi a baj? Mitől lett ilyen rossz kedved, hogy még inni se iszol? - néz rám féltően kisöcsém.

- Mi? Jah! Hol a piám?... Bocsi, csak egy kicsit elkalandoztam! - ennél jobb megoldást se mondhattál volna Mark Tuan!

- Tessék a kedvenced, Bailey’s! Na de, akkor felelsz vagy merszezzünk! - kúszik egy vigyor a legkisebb szájára.

-Benne vagyok! - Jackson.

- Én is! Hozok egy üveget.- Youngjae.

- Egye-fene, mit árthat?- Már mindenki bele egyezett, csak a legidősebb -azaz én- nem.

- Ifjú padavanok, Felelsz, Mersz vagy vetkőzöl-t játszunk, döntésem végleges! - néztem rájuk komolyan. Mindegyik nevetett és bólogatott, de beszélni nem tudtak.

- Na ki kezdi? - Nézett körbe Jackson, aki már nagyjából abbahagyta a röhögést.

- Én! - mondta egyszerre a két szerelmes. 

- Jó akkor kezd te Gyeommie! - Bambam.

- Oké. Akkor Mark Felesz vagy mersz?- szegezte nekem a kérdést Kyum.

- Persze, hogy merek!- vigyorogtam őrülten. imádom a kihívásokat!

- Ohohhooo már meg is van! Húzd le azt a negyed üveg Bailey’s-t és utána menj le hídba!- tetszik az ötlet...mondjuk, lehet nem kéne ennyi pia után akrobatizálni, de na a jókedvért bármit!

Megfogtam az üveget, majd ahogy Yugyeom kérte meghúztam a csokis likőrszerű valamit. Megittam az egészet egyszerre, majd ezután jött a nehezebbik rész. A híd. Na, most ezzel az a baj, hogy már nem vagyok biztos abba, se hogy milyen nap van ma, nem hogy még lemenjek hídba! Na, de próba szerencse. Hátra tettem mind két kezem majd próbáltam letenni a földre magam mögött. És.. Siker! El se hiszem! Persze a pólóm nincs a helyén és az eszem se, de az már oly mindegy! Hirtelen összerogytam a földön egy nagy csattanás kíséretében és csak nevettem.

- Szép volt Hyung! De legközelebb próbáld meg has villantás nélkül! Még a végén rád mászik valamelyikünk! - Jackson olyan szinten röhögött, hogy már senki nem tudta visszafogni magát.

- Hey! A tesómról beszélsz! Inkább ő mászna rá valakire! - Youngjae... csak egyszer legyünk kettesben itthon…

- Én szerintem akkor inkább haza költözök…- Bambam ezt már a padlón fetrengve közölte. - Na jó, nem. Inkább maradok itt.

- Bambam te most azt mondtad, hogy nem zavarna, ha Mark rád mászna. - Jackson is kiterült, de már nekem se kellett sok ehhez az állapothoz. Még röhögtünk egy sort, aztán én kérdeztem. Persze Youngjaetól. Megtudtam, hogy Chibi bevállalós. A szemem előtt kapta le Jacksont! Lelkem majdnem elhagyta a testem, amint ez a kép elém tárult. Értem, hogy én adtam a feladatot, de lehet át kellett volna gondolnom. Ezután kicsit feszültebb volt a légkör, legalábbis az én szemszögemből.

Az este jól telt, a vége felé már sokkal jobb volt a hangulat, de csak azért mert az alkohol nagy részét elpusztítottuk. Hát de most na, valahogy meg kell ünnepelni a hétvégét! A buli végeztével mindenki elment aludni. Ezután a nap után kellett egy hónap, hogy megszokjuk egymást és kezdtem megkedvelni Jacksont. Nem is olyan rossz, mint ahogy képzeltem. Vicces, jó fej és néha még kedves is. A YugBam párosunk meg egyszerűen zabálni való, kivéve amikor kompromitáló hangokat hallatnak a szobájukból. Youngjae meg -szerencsére- olyan, mint mindig. 

A suli is csak úgy elröppent, mint a józan eszem. Mivel 4 nap múlva vége van az utólsó iskolai évemnek, nagyon sok dolgot intézek egyszerre! Hol állás interjúra szaladgálok, hol a suliban segítek be az évvégi műsor elő készületeibe és az otthoni dolgokról ne is beszéljünk! 3 napja nem alszok rendesen, mert vagy hajnali 2-ig fent vagyok, hogy megírjak valami fontos papírt vagy elalszok este kilenc fele, de hajnali 4-kor már kelnem kell a munka és a suli miatt vagy legrosszabb esetben mindekettő. Szerencsémre egy jól fizető céghez vettek fel asszisztensnek ami kicsit fárasztó, de legalább dolgozok. 

Ma volt az utolsó napom az iskolában, kicsit rossz, hogy itt kell hagynom ezt a helyet, mert nagyon megszerettem, de ilyen ez. Nem is maradhattam sokáig az évzáró ünnepségen, mert dolgoznom kellett, Jackson elkísért a munkahelyemre és azt mondta, majd ha végeztem értem jön. Ezen már meg se lepődtem, mert mióta nálunk lakik egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Nagyon megértő barát és most már bocsánatot kért mindenért, amit ellenem tett. Rájött, hogy gyerekesen viselkedett. Én pedig arra jöttem rá, hogy nagyon sok a közös bennünk! Néha nagyon jól el lehet vele beszélgetni komolyan, de van olyan, amikor egy vicc bomba. 

Mivel szombat van nem kellett sokat dolgoznom és holnap szabad vagyok. Mikor kiértem Jackson megijesztett. Majdnem szívrohamot kaptam, de ő csak röhögött.

-  Hagyd abba! Nem vicces, hogy majdnem szívrohamot kaptam!- ütöttem vállába, ami valamiért megszokássá vált nálam. 

- Ohh fogsz te még tőlem szívrohamot kapni, csak nem így!

-  Ezt megjegyzem Jackson Wang és ne feledd, amint ez megtörténik, vissza fogod kapni! -néztem rá karba tett kézzel.

-Mark, nincs kedved elmenni moziba? Még csak fél hat van, csináljunk valamit! Az se baj, ha csak enni megyünk...Egy jó Mekis sültkrumpli? - Utálom hogy tudja mit szeretek! 

- Oké akkor menjünk el kajálni és otthon nézzünk meg egy filmet, a többiek ma úgyis ünnepelnek. - Elmosolyodott és átkarolta a vállamat. Így indultunk meg a McDonald’s felé. Egész úton nevettünk és hülyéskedtünk, ahogy mindig, ha ketten vagyunk. Amikor odaértünk a Mekihez én azonnal kértem három nagy sült krumplit és egy kólát. Jackson csak egy Sajtburger menüt kért. Miközben ettünk Jackson egyfolytában vigyorgott, amit nem tudtam hova tenni, de legalább már nem utál. 

Amint végeztünk elindultunk haza, de előtte még felhívtuk a fiúkat, hogy mi nem megyünk a buliba és ne haragudjanak, majd bepótoljuk. Hamar hazaértünk, csináltunk popcornt és eldöntöttük, hogy horrort nézünk. A Démonok között-et még nem láttam ezért arra jutott a választás. Köztudott hogy én nem szoktam félni a horror filmeken és élvezem azt, ha mások mellettem ijedeznek. Jacksonnal befoglaltuk a kanapét majd elindítottuk a filmet. Én majdnem végig röhögtem az egészet, ahogy Jackson is. Csak egy jelenetnél ijedtem meg, de annál nagyon. Olyannyira, hogy ijedtemben Jacksonhoz bújtam, aki ezt észre véve jobban magához húzott. Jólesett, de tőle nagyon furcsa volt. Várj... Mi? Jólesett?!  Az hogy Jackson megölelt?! Nekem tényleg elment a józan eszem! Így néztük tovább a filmet, ami kicsit zavart, de nem annyira, hogy visszatérjek eredeti pózomba. 

A film végére én szerencsétlen bealudtam és persze, hogy Jacksen… Reggel arra keltem, hogy még mindig ugyanott fekszek, csak már átkarolva valamit, azaz valakit méghozzá Jacksont, aki csak mosolyogva bámult engem.

- Jó reggelt csipkerózsika. - kócolta össze hajam szabad kezével, mivel az egyiket befoglaltam.

- Szia.-mondom full mély hanggal és kómás fejjel.- Mennyi ideje vagy fent? 

- Egy órája. Miért? - néz rám egy szelíd mosoly kíséretében.

- Te jó isten! Bocsi, hogy  elaludtam! Mért nem szóltál, hogy keljek fel?? - néztem rá kérdően miközben felkeltem róla. 

- Olyan nyugodtan és aranyosan aludtál, hogy nem mertelek felkelteni. Na meg engem nem zavart, sőt tetszett! - nézett rám kajánul. 

- Puppy te beteg vagy! De nem baj legalább nem én vagyok az egyetlen!

Akkor még nem értettem mire gondolt azzal a mondatával, de ahogy teltek a hetek úgy esett le egyre jobban a tantusz, hogy én bejövök Jacksonnak és ez engem valamiért nem zavar. Igazából szerintem nekem is tetszik Jackson csak még nem tudom eldönteni. Azaz, csak nem tudtam eldönteni mivel mostmár biztos vagyok benne, hogy én szerelmes vagyok, ezzel csak az a gond, hogy nem mondhatom el neki, mivel nem tudom, hogy ő is így érez-e. Nem is értem minek akartam én szerelmes lenni vagy egyáltalán minek akartam, hogy valaki szeressen. Ez túl bonyolult nekem. Már nyár közepén járunk és én szabadságot kaptam, mert a főnököm észrevette, hogy mostanság szétszórt vagyok. Jacksonnal már 2 randin túl vagyunk, de valahogy nem érzem azt, hogy úgy szeretne, ahogyan én őt és ez zavart.

Ma lesz a harmadik randink és biztos vagyok benne, hogy ma rákérdezek, mit érez irántam igazából. Mint mindig most is egy órát készülődtem, hogy nézzek ki valahogy pedig régen csak felkaptam valamit, amit hirtelen találtam aztán már el is indultam. Most meg még a szememet is kihúzom. hogy jól nézzek ki és ezt mind Jackson miatt. 

Még mindig nem hiszem el, hogy szeret. Pedig eléggé kifejtette az étterembe ahova vitt, hogy mióta és mennyire belém van esve. Ott még az első csók is elcsattant, amire mindig, ha visszagondolok, átjár egy meleg, jóleső érzés. Bármikor, ha hozzám ér vagy csak a hangját hallom olyanná válok, mint egy két lábon járó smiley és ezt onnan tudom, hogy Youngjae mindig ezzel szívat, na meg a maknae párosunk is. 

Haza fele sétáltam a bevásárlásból, mikor is összefutottam Puppyval, így már ketten róttuk az utcákat. Épp egy zebrán mentünk át amikor hirtelen jobb oldalról egy kis utcából megindult felénk egy kocsi. Sajnos túl későn vettem észre ahogy Jackson is és itt volt a baj. engem elcsapott a kocsi és az utolsó amire emlékszek az az hogy Jacksonnal fekszünk az úttesten én nem érzem a testem és csak Jackson rekedtes hangja ahogy azt mondja: Mark, kér...kérlek ne h...halj me.. meg! Innentől se kép se hang, csak a sötét magány.
Nem tudom mennyi idő telhetett el a baleset óta, de végre hallok. Viszont se látni se mozogni nem tudok a beszédről meg ne is beszéljünk. 

-  Markie, Markie.. ébredj már fel! Egy hete itt fekszel! Ne csináld, ezt kérlek! Mondtam, hogy nem halhatsz meg! – hallom, amit mond, de válaszolni nem tudok. Sajnálom Jackson! 

-  Uram,vége a látogatási időnek! Kérem öt percen belül távozzon! - Ne! Nem küldhetik el mellőlem! Őt akarom látni, ha valaha felébredek ebből a végtelen álomból. A fehér falak nem érdekelnek csak Ő. Ő és az az édes mosolya, amit csak én ismerek. fel akarok kelni, rá szeretnék nézni, meg szeretném ölelni és soha többet nem engedni. Ezeket a dolgokat most úgy megtenném, de nem lehet. Kómában vagyok 7 kerek napja. Nagyon remélem, hogy ez csak egy rémálom és én most otthon fekszek a puha ágyamban Jackson mellett az igazak álmát aludva, miközben Youngjae a konyhában várja hogy felkeljek. Ahh, látni akarokés mozogni! Testem működj! 

-  Mark… Te... Mark mozgasd meg a bármidet, ha hallod, amit mondok! - én próbálkozok de... Ebben a pillanatban kinyitottam a szemem, de hirtelen nem láttam semmit a lámpa erős fényétől. Az első dolog, amit éreztem az egy kéz volt az arcomon, méghozzá Jackson meleg keze. Már nagyjából láttam, de lehet nem kellett volna. Egy kisírt szemű Puppyval találtam szembe magam. Soha nem akartam így látni.

-  Jack…-hirtelen megakadtam mondandómban mivel ki voltam száradva. oldalra néztem ahol megláttam egy pohár vizet. Rögtön megittam az egészet majd újra neki kezdtem. - Jackson te sírtál? Jajj Puppy! Nincs sem.. Semmi bajom, csak a kezem fáj egy kicsit. Na meg fáradt vagyok, de ezenkívül, tényleg semmi. - Semmi, ez volt az a válasza. Megőrülök, ha nem…. Persze Jackson Wang csókolj meg, úgy, hogy most keltem fel a kómámból! Imádom, komolyan nagyon szeretem és ilyenkor még annál is jobban. Amikor végre képes volt elválni tőlem úgy pofán vágtam, ahogy csak erőmből kitelt. Vigyorgott. Hogy tud még ilyenkor is vidám maradni?

-  Életem, annyiszor pofozol fel ahányszor csak akarsz, ha megígéred, hogy nem leszel többet kómában. - Rivallt rám úgy, ahogy Chibi szokott, ha mérges rám.-Tudod mennyire megijedtem, amikor felkeltem a melletted lévő ágybanés közölték, hogy kómában vagy? Tudom, hogy nem férfias, de elsírtam magam. Ahogy eddig minden nap. Szeretlek, és nem akarlak még egyszer úgy látni, mint aznap!- megint közel hajolt hozzám, de most csak puszit kaptam. Elmosolyodtam, majd lehúztam magamhoz egy csókra.

-  Én is szeretlek téged Jackson Wang!